Huszonnegyedik Fejezet - LECKE

sziasztok! :) megjöttem egy gyors résszel! nagyon örülök hogy ennyire tetszik nektek wow! és igen, team Jet! egyébként a Jet fanoknak nem kell aggódni, nem hiába van ő benne :P lehet szurkolni neki is :) jó olvasást hozzá és ne utáljatok a vége miatt! <33

Jet torkából egy igen csak állatias morgás tört fel.

Végigszántott a gerincem vonalán, és nekidomborodtam a férfias testének. Leraktam a földre a lábaimat, Jet segített megtartanom magam. Valahogy Harry jelenléte józanító volt, de még sem annyira, hogy ne kapaszkodjak meg Jet-ben.

Hirtelen elöntött a düh.

Mégis ki a francnak képzeli magát?

Jó, tudom, hogy az én véleményem is percről percre változik. Elvégre ki akartam deríteni róla minden apró részletet. De ott és akkor? A hátam közepére sem kívántam.

És nem. Semmi köze nem volt ahhoz, hogy kire és milyen módon mosolyog. Egy kicsit sem.

- Húzz el, Harry - szóltam rá hanyagul. De Harry nem úgy tűnt, mint aki távozni akart. Sőt, közelebb lépett felénk, de még így is elég távolság volt közöttünk.

Jet feszült volt mellettem. Minden egyes porcikája remegett az idegtől és láttam rajta, hogy vissza próbálja fogni magát. Kérdés, hogy meddig volt az lehetséges.

- Engedd őt el, Jet. - morogta, felém sem pillantva. Jet-ből egy eddig sosem hallott, szórakozott röhögés szakadt fel. Egész teste belerázkódott, és a karjával átölelte a derekamat.

- Hallottad Fae-t, húzz el, Harry - nem kerülte el a figyelmemet az él, amivel Harry nevét ejtette ki. Felpillantottam Jet-re, a vonásai kisimultak és hirtelen magabiztosnak tűnt. Elvigyorodtam. De úgy őszintén. Nem tudom honnan jött.

- Fae. - Harry hangja nem volt e világi. Mély volt, reszelős, a csontjaimig hatolt. Úgy éreztem, hogy megidéztek. A tekintetem rögtön találkozott az övével, és pofán csapásként ért. Még a levegőt is kiszakította belőlem röpke pillantása. Semmi jót nem ígértek és ettől össze kellett szorítanom a lábaimat.

Nem, nem parancsolhat nekem. Nem engedhettem, hogy rávegyen bármire is. Még ha annyira nagyon kívánta a parancsait a testem. Azt már nem. Rámosolyogtam.

- Jet?

- Igen, bébi?

Miért szűkült össze örömében a gyomrom, amikor bébinek hívott? Megráztam a fejemet. Koncentrálj.

Lábujjhegyre álltam, és két ujjam közé fogtam az állát. Jet arca ezennel nem pirosodott ki a zavarától. A kék szemében a fekete még intenzívebb lett és a tekintete a szájamra esett. Mi elnyílt, csak úgy, mint az övé.

A formás, férfias szájára tapadtak a szemeim. Nem olyan volt, mint Harrynek. Világos, az alsó ajka teltebb, mint a felső. És annyira kívánatos volt, hogy kiöltöttem a nyelvemet, hogy végignyaljam. Lehet, hogy ezt már ribancoskodásnak könyvelnék el.

Én meg azt felelném: leszarom.hu.

Nem voltam senkié sem, senki sem uralkodott rajtam. Azt akarta Harry, hogy hagyjam békén. És ez meg is fog történni a mai események után. Jet mindig mellettem állt, megvédett, és Isten látja lelkemet, észveszejtően vonzódtam hozzá. Az a sok szex duma? Lehet, hogy igaz volt. Ki tudja.

Jet halkan zihált fel, ahogy a nyelvem hegye az alsó ajkához ért. Találkozott a tekintetünk, de csak pár másodpercre.

A földre huppantam, a fenekembe belenyilallt a fájdalom. Gyorsakat pislogtam, hogy meggyőződjek, tényleg az történik, amit látok.

Harry a földre terítette Jet-et, és a nyakánál fogva nyomta a földhöz. Olyan halkan beszéltek, hogy nem hallottam. Beszéltek egyáltalán?

Aztán jött Jet 2.0. A nagy morgás, ugatás.

- Jet, marad - szólt rá apa Jet. Wow, tényleg Jetnek szólította? Felálltam nagy nehezen, és halkan fájlaltam a fenekemet.

Jet leült és úgy morgott továbbra is.

- Hagyjátok már abba - sóhajtottam - Harry menj szépen haza. Nincs rád szükség itt.

De mintha meg se hallottak volna. Harry mögé álltam és a vállánál fogva próbáltam leszedni Jetről.

- Harry, szállj le róla. Nem hallod? - ordítottam, szerencsére a zenétől nem hallották a bent lévők.

- Bunyóó! - ordította el magát valaki. Felnyögtem fájdalmasan.

- Nincs itt semmi látnivaló! - hurrogtam le őket - húzzatok vissza, igyatok vagy nem izgat! Harry! Nem mondom még eg…

Harry elkapta a csuklómat, ami roppant is egyet. Felszisszentem, de csupán pár másodpercig tartott.

Jet elkapta a karját Harrynek olyan gyorsan, olyan erősen, hogy fel se fogtam.

- Ha még egyszer kezet emelsz rá, Harry, Isten segítsen meg - hajolt az arcába - megöllek. Tudod, hogy igazat mondok. Meg-öl-lek. - szótagolta és akkor hallottuk. Ahogy Harry csontja roppan egyet. A szívem akkorát ugrott a mellkasomban, majd ki szakadt belőlem. Nyúlni akartam érte, de több volt a tartás bennem.

Ráadásul Harry mintha meg sem érezte volna.

Jet-re meredtem, miután lelökte magáról Harryt. Hirtelenjében erősebbnek és biztosabbnak tűnt, mint valaha. A szám beszédre nyílt, de nem jöttek a szavak. Sosem láttam még ilyennek Jet-et. Konkrétan el is törhette Harry kezét a puszta szorításával. Harry szemei villámokat szórtak. Mikor épp neki akart rohanni Jet-nek, kettejük közé álltam.

- Elég! - emeltem meg a hangomat - mindkettőtöktől! Mi a franc, Jet? - néztem fel rá elképedve. Harry csuklója meg volt merevedve, de az arcán csöppnyi fájdalom sem látszott. - ez az én bulim, nem kell a gyerekes viselkedésetek! Harry, menj haza.

- Hogyan? - találtak meg a szemei - ha jól rémlik, ő törte el a kezemet és én vagyok elküldve? - vigyorgott rám ördögien - te sem akarod, hogy elmenjek. Tudom, Fae. - hajolt közelebb - az enyém vagy, emlékszel?

Felgyülemlett bennem a düh. Akkor én voltam az, aki neki akart ugrani, de Jet lefogott. A háta mögé vont és Harry mellkasába bökött egy ujjával.

- Hallottad a hölgyet, ez az Ő bulija, és ha azt akarja, hogy húzzál el a faszba, akkor leszel olyan szíves és úgy teszel. Mielőtt az egyik lábad is úgy végzi, ahogy a kezed.

Harry röhögött. Olyan üres, haláli nevetés. Amitől megfagy a vér az ereidben s én mégis felmelegedtem tőle.

Elment nekem az eszem?

- Két perced van, Styles. Menj haza és ne gyere még egyszer Fae közelébe.

Harry közel lépett hozzánk. Szinte az arcunkba állt. Óvatos fél vigyort küldött Jet-nek, majd rám pillantott.

- Ezt a határt már kicsit átléptük, nem, Sexy Legs? - billentette oldalra a fejét s bár angyali volt a mosolya, az ördög beszélt belőle. Jet megfeszült.

- Menj. El. - parancsolt rá, nem ordibált, de közel állt hozzá - nem mondom még egyszer.

Nagyobb harcra számítottam Harrytől, de fogta magát és hazament. Egy mélyen bent rekedt levegő tört ki belőlem. Jet megragadta a karomat és húzni kezdett. Nem be a buliba, hanem ki, a ház elé. Meg sem álltunk a padkáig, ahol elengedett és két lépés távolságra állt meg tőlem. A friss levegő megcsapta a részeges fejemet, de még mindig vigyorogtam tőle.

- Mi az, Jettie?

- Milyen határról beszélt, Fae?

Jet hangja távoli volt. Sosem beszélt még így hozzám. Ő Harry tökéletes ellentéte volt. Nem nézett át rajtam. Látott. A gyökereimig. Ezzel totál lehántva rólam még a bőrömet is. Beszélni akartam, de tudtam, hogy őszinte lennék. Mert miért ne lennék?

Harry és az orális, nagy kunszt.

Ó, igen is nagy kunszt volt.

Aztán ráparancsoltam a hangra a fejemben, hogy jó lenne már, ha abbahagyná. Ezzel sehová sem jutok.

- Nem tudom - vontam vállat, majd fogtam magam és leültem a padkára. Hideg lehetett, de nem igazán éreztem.

- Nem tudod? Fae, állj fel a padkáról!

- Mert mi lesz? - néztem fel rá - elfenekelsz? - beharaptam az ajkamat, és mielőtt válaszolhatott volna, hozzátettem - légyszi.

Jet oldalra pillantott és bár gondterheltnek tűnt, totál elképzelte a dolgot. Ahogy elfenekel. Szinte tudtam. Láttam az arcán.

- Állj fel. - kérte megint.

- Ezt inkább én kérhetném tőled - vágtam hozzá piszkosul s mikor rám nézett hirtelen, bent rekedt a levegőm.

Jet sosem nézett rám úgy, mintha egy nő lennék. Mármint egy nő, aki tetszhet neki. Addig a pillanatig. A kék szemei sötétebbek lettek, mint valaha.

A kezét nyújtotta nekem és én megfogtam. De ahelyett, hogy felhúzott volna, lerántottam magam mellé. Majd jól ki is röhögtem.

- Fae! - csattant fel, de még inkább röhögni kezdtem. Jet csak meredt rám sokáig, míg végül el nem mosolyodott. Ez a mosoly nem szexi volt. Más. És ezt a mást nem tudtam és nem is akartam hova rakni. - nem szeretném, hogy belekeveredj Styles életébe. Hidd el, nem akarsz.

- Nem keveredek bele - még nem.

- Rettenetes hazudozó vagy - rázta a fejét, majd olyat tett, amitől leesett az állam. Közel hajolt, éreztem a leheletét az arcomon közel. A hajamhoz nyúlt, és beletúrt gyengéden. Nagyra nyílt szemekkel meredtem rá, kérdőjellel a homlokomon.

- Mit csinálsz? - a hangom suttogásban nyilvánult meg.

- Fogalmam sincs - vallotta be, és nem úgy tűnt, mintha érdekelné. Más volt, mint Harry érintése. Ha be akartam vallani magamnak, jól esett. Olyan finomkodó volt, törődő, mintha bármelyik percben összetörhetnék.

És ettől elkapott a fojtogatás.

Nem vagyok törhető és nem vagyok gyenge.

Megfogtam Jet kezét és kettőnk közé engedtem le. Jet kifújt egy levegőt. Ott ültünk a házunk előtt a padkán, az éjszakában, a hidegben, és egymást bámultuk.

Jet mindig is mellettem volt, mint egy törődő báty. Csak ha bátyámnak hívnám, miközben mindennél jobban meg akartam csókolni, legalább egyszer, elég furán venné ki magát.

- Ne nézz így rám - morogta monoton hangon.

- Hogyan?

- Hát így - rázta a fejét ismét. Jet felállt és beletúrt a hajába. - be kéne mennünk, meg fogsz fázni.

Oké, apa.

- És ha én így akarok rád nézni? - vigyorogtam fel rá - mondtam Jet, ott a szobám, csak egy szavadba kerül - kacsintottam rá.

Jet mélyen a szemeimbe nézett.

- Vigyázz, mert egy szép napon választ sem adok, csak a szobádba cipellek.

Jet ott hagyott. Én meg nyitott szájjal néztem utána. Nem gondoltam volna, hogy komolyan venné akár egy percre is. Pedig talán volt benne komolyság. Na jó, majdnem biztos volt.

Mivel kezdett elérni hozzám a hideg, felálltam és visszasétáltam a bulimba.

Legalábbis szerettem volna.

Ha nem kap el egy erős kéz, ránt be a szemközti lakásba és hurcol végig a konyhán.

- Harry, azonnal engedj el!

De Harry nem válaszolt. Nem is engedett a szorításából. Végigvitt a szobáján, be egy másik helységbe. Ennek mekkora a lakása?

Az ajtó becsukódott mögöttünk, éjsötétben voltunk.

- Mi a franc, Harry?

Megragadott a derekamnál és felrakott valami kemény asztalszerűségre. Megfogta a lábaimat, szétfeszítette. Durván. Erősen. Ott maradnak az ujja nyomai erősen. Levegőért akartam kapni, de akkor a lábaim közé állt. A fejem fölé nyúlt, ahol felkapcsolt egy kis villanyt.

Csak akkor láttam, hogy min ülök.

- Honnan a francból van billiárdasztalod?

A golyók szétgurultak az asztalon, ahogy rá csapott az asztal szélére. Az arcomba hajolt és szinte morgott. Mint egy éhes vad. Kivert a víz és elöntött a forróság.

Az ujjával az alsó ajkamhoz nyúlt, majd kettő közé csípte. Nem éppen gyengéden.

- Az enyém - mondta totálisan elvesztve a fejét. Rá sem ismertem. A csuklóját mintha el sem törték volna, ez hogy lehetséges? Belemart a hajamba, hátrafeszítette a fejemet. Erőteljesen. Felziháltam tőle és bizseregtem.

Istenem, mintha erre várt volna az egész átkozott testem. Éreztem, hogy életre kelek, ahogy belemar a combomba és feljebb simítja a tenyerét.

Egy rohadt billiárdasztalon!

- Harry.

- Most megtanítok neked egy leckét - Harry egyszerűen a derekamra rántotta a ruhát, majd a vékony fekete harisnyámba fúrta az ujjait. Ahogy szétszakadt rajtam, meg kellett kapaszkodnom és levegőért kiáltanom. Mi a fene ütött belé?

- Leckét? Milyen leckét? - dadogtam, és muszáj volt hátradőlnöm az asztalon. Mert a térdhajlatomba markolva felrántotta a lábaimat. Hátraestem és szétterültem az asztalon. A lámpa az arcomba világított és el kellett löknöm pár billiárdgolyót. Totál rabja voltam. Hiába akartam hadakozni, amint a belső combomban lüktető pulzusomba nyomta az ujját, elgyengültem.  

Harry ördögien rám vigyorgott.

- Hogy mi történik akkor, amikor más fiúra mosolyogsz úgy rá. 

Huszonharmadik Fejezet ~ HÁZIBULI

sziasztok szépségeim! tudomtudom, rettenetes író vagyok, mindig csak ígértem de komolyan feltartottak. leültem és abban a pillanatban vagy ez vagy az jött közbe :/ de most hoztam nektek egy hosszú részt! remélem tetszeni fog :))) én sokat röhögtem közben! :D éssss üdvözlöm az új olvasókat! jó szórakozást a történethez. 

nincsenek szavak arra, hogy mit jelentetek nekem! imádlak titeket! <34 

- Szia - huppantam le szorosan Liam mellé és átkaroltam a vállát. Liam szemei még össze voltak szűkülve a reggeli kómától. Pislogott párat, hogy tisztábban lásson.

- Fae, jó reggelt - sóhajtott egyet, és a lehelete fehér füstként szállt fel közöttünk.

- Mi ez a meglepett fej? - billentettem oldalra a fejemet. Szinte elcsodálkozott, hogy leültem mellé.

Liam megigazította a fekete sapkáját és megajándékozott az aranyos, apró mosolyával.

- Nem számítottam rá, hogy még beszélünk.

Az állam valahol a lábainknál lehetett az őszinteségtől. Kellett pár másodperc, mire észhez tértem. Összefontam a karjaimat a melleim alatt.

- Már miért ne beszélnénk? Liam Payne, két másodperced van, hogy magyarázatot adj!

- Különben? - vonta fel egyik szemöldökét. Először azt hittem, hogy felháborodottan. De aztán láttam. A szemtelen csillogást a szemében.

- Különben megmogyorózlak! - vigyorogtam vissza - és hidd el, ahhoz nagyon értek!

Majdnem kicsúszott a számon, hogy kérdezd meg Zaynt, de visszafogtam magam. Főképp, mert a kapunál állt ezzel a Perrie-vel, és épp egymás szájában kutattak. Nem tehettem róla, de rajtuk felejtettem a tekintetemet. Aztán elöntött valami. Egy fagyos, hűvös érzés, ami elszorította a mellkasomat, na meg a torkomat.

Nem féltékenység volt ez.

Mi az, hogy féltékenység?

Őket nézve belém hasított egy ismeretlen, kikívánkozó érzés. Láttam őket sugározni. Ragyogni. Abban a burokban, ami senki mást nem von be, csakis őket. Még az ajkaim is szétnyíltak. Ha Liam nem szakított volna meg, rá is jöttem volna, hogy mi volt az a nyomasztás.

- Fae? Mi a baj?

Liam már a fülemnél volt és suttogott, mintha úgy könnyebben elérne hozzám. És el is ért.

Mikor felé fordultam, az orrunk összeért. Pár pillanatig bambultunk egymásra, majd mikor megnyomta finoman az orrom hegyét, összenevettünk.

- Mindjárt másabb - mormolta. - nem beszéltek már?

- Zaynnel? - fújtam ki egy mély levegőt. Mikor feléjük akartam nézni, Harry alakjába ütköztem. Ott állt tőlünk tizenöt méterre és szakadatlanul minket nézett. A tekintete átlátszó volt, mintha átnézett volna rajtunk s még sem.

Liam megint a fülembe suttogott. Miért suttog a fülembe?

- Adok egy percet, mielőtt felforr a saját levében - mondta, ezzel engem totál nevetésre bírva. Harry tekintete sötétebb lett. Meg sem moccant. Ott állt a park közepén, minket bámult, az emberek kerülgették őt.

Úgy tettem, mintha nem hatna meg a jelenléte.

Pedig a szívem erősebbeket vert, ütemesebben. Nem, nem, nincs ott Harry.

- Ma bulit csinálok nálam, el kell jönnöd. - megemeltem a kezemet, mikor rázni akarta a fejét - nincs tiltakozás, kötelező a jelenlét. Tudom, hogy mostanában nem beszéltünk, itt az ideje, hogy bepótoljuk.

Liam elgondolkodott az ajánlaton. Kevergette a reggeli kávéját, majd végül vállat vont.

- Meglátom. Niall-ék is ott lesznek?

A homlokomat ráncoltam.

- Niall? Jóban vagytok?

Liam arca vörös lett. Ráharaptam az ajkamra. Kizárt dolog, hogy Niall miatt jött zavarba. Ugye kizárt dolog?

- Igen, Niall-ék is jönnek! - döntöttem el se perc alatt. Lehet, hogy csak az én agyszüleményem volt. De most már tuti biztos, hogy Niall-ék is eljönnek. Ráadásul Niall a legjobb haverja Harrynek, nem is lenne rossz ötlet, ha közelebb kerülnék hozzá.

- Félreérted - vágta rá, de én csak meghúzkodtam a sapkáját.

- Niall jó gyerek, megértem, hogy haverkodni akarsz. Ebben az iskolában nehéz.

A haverkodás alatt pedig édes mindegy, hogy mit értünk. De ezt már nem közöltem neki.

- Kösz, Fae. A meghívást.

Meglepett Liam viselkedése. Elgondolkodtatott. Főleg, mikor Missy üzenetét is elolvastam.

„Akkor még a barátnőd vagyok?”

Egész első órán ezen törtem az agyamat. Annyira belemélyültem az egész Harry dologba - egyébként eltűnt a szemünk elől - hogy a barátaimra időt sem szakítottam. Missyvel napok óta találkozót szerveztem, Liammel pedig nem is beszéltem. Persze ő még nem túlzottan volt sorolható a barát kategóriába, de jó fej srácnak tűnt. Reggel olyan magányosan ült a padon, muszáj volt leülnöm mellé.

Ráadásul Niall-t is meg kell hívnom. Eddig nem gondoltam rá. Összeköthetném a kellemest a hasznossal.

Így első szünetben Harry társasága felé vettem az irányt. Egyébként egy szűk farmer volt rajtam, meg egy téli szövetkabát. Mindkettő kihangsúlyozta az alakomat. A vörös hajam lobogott a szélben.

- Vöröske a háznál - füttyentett Louis, kék szemei sötétek voltak, ahogy végigszaladtak rajtam. Harry szemei az arcomon ragadtak. Összekapcsoltam a tekintetünket, de olyan fagyos maradtam, mint ő. Pedig a térdeim remegtek. Említésre sem érdemes, hogy a vénámban csobogni kezdett a vérem, durván. Lüktetett a bőröm alatt.

Koncentrálj, Fae.

Harry épp fel akart állni hozzám, mikor Niall mellé álltam. Majdnem elnevettem magam az arcán. Zöld, üres szemei tágak voltak, az ajkai pedig szétnyíltak. Még jó, hogy nem morgott rám dühösen. Ignoráltam. Totálisan. Ezt kapd ki, Casper.

Ha tudnád, hogy mit terveltem ki. Haha.

- Niall, velem jönnél egy percre?

Niallnek kisbaba kék szemei voltak. Csodálat és huncutság ült bennük, mikor felém pislantott. Természetesen Harryről.

Vállat vont.

- Miért ne - leugrott a padról és követni kezdett. Éreztem. Harry tekintete felnyársalta az egész testemet, minden porcikámat, főképp a tarkómat. Majdnem meg is botlottam a magas talpú csizmámban.

- Szóval - fordultam vele szemben. Összemosolyogtunk. Niall nem tudom miért mosolygott. Tulajdonképpen azt se, hogy én miért.

- Ha ez az a rész, mikor H-t féltékennyé teszed, akk…

- Deho…

- Tetszik - nevetett. Lazán egymás szavába vágtunk. - bár Harry nem féltékenykedik, de te valamit jól csinálsz. Látod hogy néz? - röhögött tovább és a szájába nyomta a kakaós csigáját. Tovább nyammogott gyerekesen. Elvigyorodtam.

- Jó fej gyereknek tűnsz. Mit szólnál, ha eljönnél a ma esti bulimba? Nálam lesz. Harryvel szemben lakok.

- Ó igen, volt, hogy el se tudtam húzni a kukucskálójától - nevetgélt, majd kidülledtek a szemei - meg fog ölni.

De én csak mosolyogtam, mint egy idióta. Ki gondolta volna. Ráadásul vérszemet is kaptam, mert ha Niall ilyeneket kifecseg véletlenül, akkor mást is kibírok belőle húzni.

A vigyorom leírhatatlanul büszke volt, mit Harrynek küldtem. Ő pedig forrt a saját levében. A kezét morzsolta és szinte füstölgött a feje is.

Tehát még át is öleltem Niall-t és rámosolyogtam.

- Szóval jössz? - húzogattam a szemöldökömet.

- Niall. - morrantotta Harry ellenmondást nem tűrő hangon.

És én haldokoltam belülről.

- Miért ne? - kacsintott rám a szőkeség. - mi lenne, ha most megcsókolnál? - szemtelen fény gyúlt a szemében. Bírtam a srácot!

- Azt akarod, hogy szétrobbanjon?

- Megérdemelné. Csak visszakapná a tegnapit - vonogatta a vállát, majd csücsöríteni kezdett nekem. Alig bírtam ki röhögés nélkül.

Nem tudom, hogy Niallnek mi forgott a fejében, de közeledni kezdtem felé. Ott mindenki előtt. Mert aztán annyira érdekelt, hogy ki mit gondol.

Épp közel értem volna hozzá, mikor Niall hirtelen eltűnt mellőlem.

Megráztam a fejemet. Harry a kabátjánál fogva kezdte el rángatni Niall-t tőlem, aki úgy röhögött, mint egy óvodás. Hátra nézett rám, és felmutatta a hüvelykujját. Nem bírtam ki, kitört belőlem a röhögés.

Sajnáltam szerencsétlent, mikor levágta őt a padra. Niall oldalra hajolt és ordított.

- Kilenckor nálad?

- Várlak, édes! - szóltam vissza, mire Harry megfogta Niall fejét, és visszaállította egyenesbe. Reméltem azért a nyaka nem tört ki.

Rajzon ültünk órák után. Harry is megjelent, de egy szót sem szólt hozzám. A lába folyamatosan dobolt a padlón.

- Abbahagynád? - szakadt föl belőlem, mert konkrétan dobolásra szakadozott meg a rajzom is. Olyan ütemben húztam a vonalat, ahogy ő diktálta a tempót.

- Csak nem zavar? - vágta oda mogorván.

- Engem nem, de Carolynt idegesíti, ugye, Car? - pillantottam rá. Egyáltalán úgy hívták?

- Carmen vagyok - sóhajtotta és csak akkor vettem észre. Az összes lány az asztalán könyökölve bámulta a tökéletes vonásait. Caspernek mármint.

Casper.

Rég hívtam őt így.

Harry rákacsintott az egyik szőkére. Leesett az állam. Erősebben nyomtam a ceruzát a papírra. Ennek mi a fasz baja van? Azt mondta, hogy hagyjam őt békén. Ezt is teszem. Legalábbis ezt sugallja a látszat. Ezt kéne.

Találkozott a tekintetünk. Mondanám, hogy megütött a hirtelen kihívása, de nem éppen. Inkább csak elmosolyodtam. Olyan szépen, olyan ártatlanul, hogy majd rám szakadt a plafon az ördögi gondolatomtól.

- Szia, Albert - találtam ki egy nevet. A telefont a fülemhez nyomtam, még jó, hogy a tanár nem volt a teremben. - jól vagyok, köszi. Szóval arra gondoltam, hogy nem ugranál fel este hozzánk? Bulit tartok és jó lenne összeröffenni. Ó igen - hümmögtem kacéran - úgy, mint a múltkor. Nem, nem üveg az asztal - röhögtem önfeledten. - most nem tudjuk összetörni.

Alig bírtam visszafojtani a nevetést, mikor Harry morogni kezdett az orra alatt. Aztán ráült a szőke padjára, és én annyira le akartam csapni. Gondolkodj.

- Tudod mit? - jött a hirtelen ötlet. Reméltem, hogy le van halkítva a telefonom és nem fog felcsörrenni. Kellemetlen lenne lebukni. - miért nem jössz át suli után? Felveszem azt a csipkét, amit annyira szeretsz rajtam. Igen, tudom, hogy letépted rólam, de vettem ugyanolyat.

Harrynek magyarázott a szőkeség, de ő folyamatosan engem nézett. Felvontam a szemöldökömet amolyan, mi bajod? stílusban. Annyira élveztem, hogy nyeregben vagyok. Észre sem vettem, hogy a szőke csaj puszit nyomott Harry arcára.

A telefon roppant a kezemben, és „leraktam”.

Harry rámosolygott. Úgy értem rá-mo-soly-gott a szőkére. Nem mosolyog soha. Csak nagy ritkán. Olyan fél kunkori ajkakkal. És őt full fogsoros mosollyal ajándékozta meg.

Lepillantottam a rajzomra. Ahogy szólt a jelző, felálltam és ott hagytam a lapot. Fél szemmel láttam, hogy odasétál és megnézi rajzot.

Leszartam magasból.

Nem is értem, miért örökítettem meg ezt a pillanatot. De egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, ahogy ott ülünk a peronon, a kezem a mellkasán és a vonat a távolból közeledik.

Csak ez járt a fejemben. Megőrjített. Reméltem, hogy összetépi. Teszek rá, ha puszilgatják őt. Nem vagyok féltékeny a picsákra. Sosem vagyok féltékeny. De hogy rámosolyogjon? Úgy, ahogy rám soha?

Megtorpantam a bejárati ajtónál. A kezem remegni kezdett. Miért remeg? Miért izzadok?

El kellett tűnnöm onnan.

Ha megkérdeznék, hogy mi ütött belém, nem tudnék választ adni. Mégis mit képzelek magamról? Felháborodok egy mosoly miatt.

Egy mosoly.

Csak egy mosoly, semmi több. Mindenki mosolyog, mindenki máshogy.

Csak hát ő rád nem mosolygott Úgy.

Egész átkozott délután alatt ez járt a fejemben.

A belépő a buliba egy üveg pia volt. A kajáról gondoskodtam, de hogy ennyi embert ellássak alkohollal. Annyi pénzem nem lett volna. Persze vettem több mindent, wiskey, bor, pezsgő, sör. Mindenből annyit, hogy az eső tíz percben elég legyen kb. Rendeztünk már ilyen házibulit Zayn-éknél, rengetegen voltak és vedeltek. Szó szerint öntötték magukba. Úgy látszik Los Angelesben így a menő.

Az első vendégem Missy volt természetesen. Egy órával kezdés előtt érkezett, ahogy megbeszéltük.

- Meg sem ölelsz? - tártam ki félénken a karjaimat. Missy ne idegesíts fel ábrázatával találtam magam szembe. 

Missy önkényesen sétált be a lakásomba, ledobta a táskáját, körbefordult, majd a csípőjére tette a kezeit.

- Legalább már rend van. - vágta hozzám nem törődöm hangnemben.

Felsóhajtottam.

- Mondd ezt két óra múlva. Kérsz valamit? Vettem neked ízesített sört - húzogattam csalogatóan a szemöldökömet.

A hűtőből kihúztam egyet, kibontottam és pohárba öntöttem. A feszültség ott tátongott közöttünk, kíváncsi voltam, hogy mikor fog robbanni. Hát, előbb-utóbb muszáj volt neki.

- Ebben leszel este?

Végignéztem a nadrágomon és a felsőmön. Majd bólintottam.

- Akkor jó - mondta, és mielőtt bármit is szólhattam volna, rám öntötte a pohár sört. A hajamból csurgott, végig a felső testemen, a felsőm alatt. Rámeredtem Missyre bosszúsan, aki kihívóan viszonozta a tekintetemet. Amolyan mondj még valamit és az egész hűtőt rád borítom!

- Hiányoztál - böktem ki hirtelen, és mély levegőt szívott be.

- Te is, riherongy! - ütött meg a vállamnál, majd magához rántott.

Egy órán keresztül hoztuk magunkat rendbe, közben beszélgettünk. Például arról, hogy lerakta a csokit. ( Ettől függetlenül megevett aznap egy táblával mondván, hogy fel kellett készülnie rám. )

Két órával később már majdnem harmincan voltak. Abban a kis lakásban. Inkább nem foglalkoztam vele, hogy az ágyam furán nyikorgott. Ilyen esetekre raktam fel azt a lepedőt, amin Jet alszik. Jet egyébként az egész estét a szekrényben fogja tölteni, mert nem szerette a tolongást. Elbújt és onnan nézett minket. Néha vakkantott, vagy morgott. Mikor megsimogattam, végignyalt és ennyi.

- Hát eljöttél - vigyorogtam Liamre, aki után rögtön érkezett meg Niall és a bandája. Louis-ék. - ha jól emlékszem, téged nem hívtalak meg. - böktem Louis felé. Fogta magát, arrébb tolt és bement az én bulimba, ami az én lakásomban volt. - bunkó.

- Bocs, Fae - állt Liam mellé Niall. Ott álltak egymás mellett, és szokatlanul feszültek voltak. Egymásra sem néztek. Liam az ajka szélét harapta be, Niall pedig vigyorgott, mint a tejbe tök. - de Louis „nem hagyhatta ki” - rajzolt idézőjeleket a levegőbe.

- Szóval nem - löktem meg - így kell idejönni? Már berúgva?

- De hoztunk piát! - védekezett rögtön - egyébként sem vagyok részeg. Még. - kacsintott, fél szemmel Liamre pillantott, majd Louis után ment.

- Nem tudom, Fae, ez lehet nem volt jó ötlet.

- Ó, dehogyisnem - átkaroltam és bevonszoltam. - gyere, egy feles az újonnan érkezetteknek.

Egy óra múlva Liam már ittas volt. Meg én is. Ott ültünk a kanapén, és én Missyt néztem, meg Louist.

Louis nagyon magyarázott neki, mire Missy csak állt tehetetlenül, ártatlanul pislogva.

- Mennyien vannak - csapta le a feles poharát Liam - az én 16. szülinapomra senki sem jött el - nevetett, és mikor rápillantottam, mellkason ütött a látványa. Mert a nevetése mögött volt valami kézzel foghatatlan, szomorú, gyomorba markoló érzés. Hirtelen felindulásból magamhoz húztam és megöleltem. Na, hogy ez honnan jött, jó kérdés. Liam is meglepődött. Niall pedig minket bámult.

- Nem kéne beszélgetned Niall-el?

- Kivel? - motyogta, miközben nagy nehezen, de viszonozta az ölelésemet.

Intettem Niall-nek, hogy csatlakozzon hozzánk. Le is dobta magát a kanapéra, miután lehúzott egymás után két felest.

- Megnézem a barátnőmet, mielőtt Louis felnyársalja.

Felálltam és bár Liam marasztalni akart, ott hagytam őket. Azért visszanéztem feléjük, ott ültek egymás mellett, szótlanul. Elmosolyodtam. Jók lennének együtt. Barátként, természetesen.

Meg a nagy frászokat.

- Louis, ne molesztáld a barátnőmet!

- Na, Ariel is idetévedt - nyögött fel fájdalmasan - mind szép és jó, hogy ilyen bulit csináltál, de felkelnek a halottak is tőled néha.

- A szépségemtől? - tettem a mellkasomra a kezemet - ó Louis, olyan édes vagy - mosolyogtam fel rá édesen - csak a nagy édességben le ne csavarják a golyóidat, bébi - küldtem neki egy puszit, mire a szemét forgatta.

A fülemhez hajolt.

- Ezek a golyók jók lennének a lábaid között, cica. Vigyázz a szádra, mielőtt szét nem feszítelek, és nem tudsz leülni napokig.

Kiröhögtem. De úgy Istenigazából. Épp mondani akartam volna valami ütőset, csak hát Jet besétált.

És a besétálás alatt azt értem, hogy minden egyes lány tekintete rátapadt. Az enyém is. Szinte lassított képként láttam, ahogy a világos farmerében, fekete szexi bakancsában, és világoskék ingében végigvonul a tömegen. A haja össze-visszaállt, és pár napos borosta volt rajta.

Missy konkrétan megfogott hátulról.

Mikor hozzánk ért és rám nézett azzal a kibaszott kék szemével, végem lett. Sosem láttam még ilyen különleges szépséget.

- A feleséged leszek - nyújtottam a kezemet, hogy ráhúzza a „gyűrűt”. Jet ajkai szélén egy szexi, mindentudó vigyor jelent meg. Jézus, mióta vigyorog így? Beletúrt a hajába a tarkójánál és megvakarta még szexibben.

- Hallottam, hogy buli van itt. Kár, hogy a házigazda arra se vette a fáradtságot, hogy elhívjon.

Hallottam, amit mondott, de nem bírtam feldolgozni. Mondtam már, hogy világoskék ingben volt?

Ami mellesleg ki volt gombolva a mellkasán, és mutatta a tetkóját.

- Kiürítem a szobámat. - mondtam.

- Minek? - vágott fura arcot.

- Mert ezt ki kell szexelnünk magunkból!

Jet oldalra pillantott. Mint mindig, amikor erről beszélünk.

- Fae.

- Komolyan. Néztél már tükörbe? Az összes lány eléd térdelne, Jettie.

- Ne hívj így.

- JetJet - vigyorogtam rá - szexelünk?

- Fae. - szippantott be egy mély levegőt.

- Akkor csak kinyalsz, én meg leszop…

- Mennyit ivott? - nézett Missyre, és közben befogta a számat a hatalmas tenyerével. Úgy döntöttem, hogy belenyalok. Nem az, hogy elhúzta. Jet lepillantott rám és láttam. A tekintetét elsötétülni. - oké, kiviszlek a levegőre.

Jet megfogott, és húzni kezdett ki a tömegen. Missy a markába röhögött.

- Jet, semmi bajom! Csak kihozod belőlem a szexőrültet!

- Fae.

Jet a falnak döntött és elém állt terpeszben. Végignéztem a hosszú, férfias lábain, amit kihangsúlyozott a szűkebb nadrág. Na, nem olyan szűk, mint a Harryé.

Nem, nincs Harry. Mosolyogjon másra!

- Szexi vagy, mikor törődsz velem - búgtam neki mosolyogva. Beszívtam az alsó ajkamat, és örültem, mikor odapillantott.

- Részeg vagy. Mennyit ittál? - a hangja monoton volt, mérges volt rám. Nem szerette, mikor felelőtlen vagyok? Vagy épp, mikor nem tudok figyelni magamra?

Akkor nem is akartam.

Megemeltem a lábamat és a csípőjére akasztva, magamhoz húztam hirtelen. Jet konkrétan rám zuhant, a fejem mellett támaszkodott meg a két kezével.

- Mit csinálsz? - kérdezte, de a hangja már szinte halványult elfelé.

- Nem tudom, nem is izgat. Ó de, izgat - pillantottam kettőnk közé - van, ami izgat.

- Fae. - oldalra pillantott és ott volt az igazi Jet. Totál zavarba jött a helyzettől. El akart húzódni, de én beletúrtam a hajába.

- Valami vonz hozzád, Jet - mondtam neki szimplán. Ez volt azaz éjszaka, mikor beismertem magamnak mindent. Meg úgy neki is. - nem tudom mi, nem is érdekel.

- Részeg vagy.

- Ez nem indok, te is érzed.  Tudom, hogy érzed. Lehet, hogy az előző életből jön ez, nem?

Jet szemei először elnyíltak, majd megrázta a fejét.

- Engedj el.

Közel hajoltam hozzá. Nagyon közel. Egymást lélegeztetjük közel.

- Ha annyira akarnád, már rég lefejtettél volna magadról.

Jet keze ökölbe szorult a fejem mellett.

- Fae, menjünk ki a levegőre, és józanodj ki.

- Nem vagyok részeg. De megcsókolhatsz.

Jet lehunyta a szemeit. A szája elnyílt, ahogy az enyém is. Éreztem a meleg leheletét az arcomnak csapódni.

- Nem lehet, Fae.

- Az biztos, hogy nem lehet - jött a morgás a folyosó végéről.

Ez a hang csakis egy emberhez tartozhatott. A libabőr lesújtott a testemre és egyszerre vert ki a víz.

A szívem kihagyott egy ütemet.

Harry megérkezett. 

Huszonkettedik Fejezet - ÍGÉRET

helló mindenki! :) megjöttem a kövivel! élvezitek a szünetet? :) mert élvezzéteeek! remélem jól vagytok! sok puszi és köszönök mindent!!! <3 

Nem tudom mi ütött belém.

De a hang a fejemben nem csillapodott, pont ellenkezőleg. Átkozottul elegem volt belőle és egyszerre csalogatott. Hívott Harry felé, mintha még többet akarnék belőle hallani.

El akartam taszítani, mert megrémített. Jézus, nem Harry rémített meg, hanem a reakció, amit kiváltott belőlem. Mikor ott álltunk a suliban és Harry nem fogta be. Egyszerűen csak nem. Akkor és ott is hallottam. Úgy döntöttem, hogy szembenézek vele. Egy idióta kitaláció nem fog megijeszteni. Ezért jöttem el az állomásra, csak hát sehol nem volt senki. Leültem a peronra és várni kezdtem a vonatot. Nem tudom, hogy mi ez a vonatoknál. Mi volt ez az izgalom, ez a pezsgés, mikor elsurrant mellettünk. Valószínűleg megőrültem. Először azt álmodtam, hogy Harryt elüti egy vonat. Aztán én is kiálltam. Emlékszem Niall megtiltotta, hogy visszajöjjek. Hogy is mondta? Ha Harry megtudja, akkor kinyír? Valami ilyesmi, ha nem is pontosan.

Aztán leült mellém Harry és megfordult velem az egész nyomorult világ.

A poén csak az volt, hogy nem akartam vonzódni hozzá. Le akartam rázni magamról az összes terhet, amit ő jelenthetett. Zaynnel nem beszéltem napok óta, nem is láttam. Missynek megint megígértem, hogy találkozunk. Ennek ellenére ott ültem a peronon és Harry szájára tapasztottam az enyémet. Bűntudatot akartam ébreszteni magamban, de nem volt.

Semmi.

Kicsit sem.

Mert ahogy a lila, puha, hűvös szája ráfonódott az enyémre, a jóleső borzongás átjárta az egész nyamvadt testemet. Utáltam, hogy elnyílik a szánk egymás ellen, és a nyelvünk forrón csap össze, a vonat kattogásának ritmusára. Ez volt a második alkalom, hogy megcsókolt. Jó, én csókoltam meg mindkétszer, de megesik.

Minden egyes porcikám jéghideg lett és dideregtem, ahogy belemarkolt a hajamba. Azaz állatias hang, ami feltört a torkán… elnyeltem, hogy aztán én is felnyögjek élvezettel telve. Harry harcias volt a csók közben. Az ujjai meghúzták a hajamat, oly erővel, hogy felszisszentem a szája ellen.

- Mit. Csinálsz? - morogta, és figyelte, ahogy bekapom az alsó ajkát, meghúzom szenvedélyesen.

Hogy mit csinálok?

Az egyik legjobb kérdés, amit feltehetett. Gőzöm sem volt, csak annyit tudtam, hogy még kell belőle. Több. Beletúrtam a hajába és élvezettel toltam ki belőle a hajgumit. A tincsei széthullottak, és ki kellett sodornom őket a homlokából, hogy lássam a szemeit.

A tekintete üres volt és hideg, mégis égni kezdtem. Az arcom kipirult, a tekintete a számra esett. És nekem muszáj volt levegőért kapnom.

- Mi történt veled? - bukott ki belőlem hirtelen a kérdés. Váratlanul, mindkettőnket meglepve.

Harry megfeszült.

- Miről beszélsz?

A hüvelykujjam az állát morzsolta, miközben figyeltem a hangra a fejemben: csak te tudsz segíteni.

- Valami történt. Azért vagy ilyen - jelentettem ki egyszerűen. Tudni akartam. Tőle akartam hallani - bántottak?

Harry felröhögött. De úgy Istenigazából. Hátra vetette a fejét és rázkódni kezdett. Nevetni akartam vele, de ez gúnyos volt. Kinevetett. Nem tetszett, nagyon nem.

- Neked elment az eszed, Fae. Menj haza és hagyj engem békén.

- Fejezd ezt be - parancsoltam rá határozottan. Elég volt a játszadozásból. Harry felállt és én is úgy tettem. - ó nem, nem fogsz itt hagyni. - megfogtam a karját és visszarántottam. - ne menekülj már el!

- Engedj el, Fae, különben nem állok jót magamért.

- Nem, most nem fogsz uralkodni rajtam! Mondd el, hogy mi történt veled! Tudni akarom. Segíteni akarok neked!

Harry ismét felröhögött.

- Oké. Nekem erre nincs időm.

Egyáltalán minek szenvedek vele? Jó kérdés volt.

- De van és lesz is! - elé álltam és a mellkasánál fogva tartottam őt vissza - mondd el. Egy nő volt az, ugye? Ő tett tönkre?

- Tett tönkre? - tovább szórakozott - hallod magad? Engem nem érdekelnek a nők - hajolt az arcomba - te sem érdekelsz.

- Hazugság - jelentettem ki egész halkan és egyszerűen - érdekelnek a nők, és én is érdekellek. Ugyan, Harry. Az elején rideg voltál, de most már le sem tudod venni rólam a szemeidet. Sokat gondolsz rám, mi? - billentettem oldalra a fejemet.

SOS.

Ezek honnan jönnek? Jézus, csak reméltem, hogy tényleg így volt. Ha nem, az jó nagy pofára esés. Nem mintha nem röhögném ki saját magamat akkor is. Valahogy tudnom kellett, hogy mit okoztak neki a múltban.

- Kb annyit érsz nekem, mint egy hangya, Fae. Jelentéktelen vagy, kicsi, és taposható.

Elmosolyodtam.

- Mégis beledugtad a nyelvedet abba a taposható hangyába! - fontam össze büszkén a karjaimat. - kinyaltál egy hangyát. Öregem, ez benne lesz a hírekben!

- Hagyj az idióta vicceiddel. Hiba volt. Te is egy hiba vagy.

Közelebb léptem. Gyerünk, Fae. Elég volt a játékból. Okkal jöttél ide, és most meg is találtad azt az indokot.

- Ki vagy te, Harry Styles? - daloltam neki, miközben egyetlen ujjammal végigszántottam az arcát.

- Nem akarod megtudni.

- Valaki nem régiben rajzolt nekem egy képet - hümmögtem, mikor visszagondoltam a rajzára - egy maszk volt rajta.

Harry szemei sötétebbnek tűntek. Az én mosolyom pedig kiszélesedett.

- Tudod, viccesnek tartom az egészet - folytattam - elvégre is, az alkotó dobálózik a maszkot viselsz szavakkal, mikor ő a legnagyobb hazug.

Harry elkapta a csuklómat és olyan közel hajolt, hogy összeért az orrunk hegye.

- Fejezd. Be.

- Lehet, hogy hasonlítunk - tételeztem fel. Azt se tudtam, hogy miket beszélek. - mondjuk, hogy tényleg maszkot viselek. Mi van a maszk alatt, Harry?

Felmorrant.

- Csak egy hülye rajz.

- Talán - vontam vállat - vagy még sem. Mondd el, hogy mi történt veled.

Harry bedühödött. Megfogta a karomat és nekilökött az állomás falának. Nekiszorított. A testünk minden egyes pontján érintkeztünk, felszökött a pulzusom.

- Semmi sem történt velem. Ilyen vagyok, van, aki elfogad és van, aki olyan keményfejű mint te. Tudod mit csinálok a keményfejűekkel? - a szája egy milliméterre sem volt az enyémtől. A lehelete megcsapott s a derekába martam. A térdeim szép lassan adták fel a harcot a súlyom ellen.

- Letéped róluk a ruhát? - búgtam neki csábosan, mire lecsukta a szemeit. Mintha küzdene maga ellen.

Kellett pár perc, amíg összeszedte magát.

- Jó messzire elkerülöm őket, aztán ha tapadnak, határozottabb eszközökhöz folyamodok.

Elvigyorodtam.

- Igazad volt, Harry - kiöltöttem a nyelvemet és végignyaltam mindkét ajkát. A hűvös érintés ellenére édes íze volt. Amit egész álló nap szívesen érezne az ember - felizgat, hogyha kemény vagy. - összedörzsöltem az orrunkat, és hallottam megint. Ahogy felzihál. Halkan, alig hallhatóan. - felizgat, ha ilyen piszkosakat mondasz nekem.

A vérem pezsgett. Magamra sem ismertem. Engem nem érdekelnek a fiúk olyan szinten, hogy menjek utánuk.

És még sem tudok nemet mondani Harrynek.

Utáltam. Tiszta szívemből.

- Hogyha durva vagy velem - folytattam és hatottam rá. Ki volt zárva, hogy nem volt rá hatással. - ha használod azt az erős, Isteni nyelvedet, ami annyira akarta, hogy ordítsak neked.

Harry a fejem mellé csapott az öklével. A szemei még ködösebbek volt, mint általában. A szája szétnyílt és lihegetett.

Először zihált, most lihegetett. Még a végén kiderül, hogy tényleg emberből van.

- Még most is érezlek a lábaim közt Harry - a nyakához hajoltam, hogy végignyalhassam a bőrét. Komótosan. Kiélvezve minden millimétert. - ahogy a hajad csiklandozott. Nem beszélve a fenekemről.

- Fae. - szólt rám.

A füléhez hajoltam.

- Még mindig tele van folttal és a fogad nyomával.

Harry olyat tett, amitől összecsuklottam. Megragadva az arcomat büntetően kapta el a számat. A nyelvét szinte a torkomig nyomta le, hogy aztán levegőért kapva omoljak össze a fal ellen.

Megfogta a derekamat, mikor csúszni kezdtem lefelé, az ölébe kapott, ráfontam a derekára a lábaimat. Egy pillanatra sem szakadtunk el. Szinte egymást lélegeztettük, ahogy a nyelve masszírozta az enyémet.

Keményen.

Annyira keményen, hogy fájt.

És élveztem.

A testem hullámozni kezdett és akaratom ellenére is dörgölőzni kezdtem az ágyékához. Szinte tüzet csiholva körénk.

- Harry - nyöszörögtem, mert elég volt. Büntetett. És nem hagyta abba. Mérgesen meredt rám, majd újra lecsapott rám.

A tenyerem csattant a falon, ahogy megkapaszkodtam a fejem fölött. A hatalmas ujjai belemartak a fenekembe s én felsírtam a fájdalomtól. Pontosan ott markolt, ahová a fogát mártotta belém.

- HARRY - ütöttem vállon, válaszul egy újabb morgás.

- Békén hagysz már? - az ujjai feltértek a csupasz hátamra, a kabát alá. A bőröm borsódzni kezdett.

- Tudod mi vagy te? - kapkodtam a levegőt, és ahogy találkozott a tekintetünk, újra hallottam őt: Segíts.

- Mi vagyok én?

- Nyers vagy - kezdtem bele. - üres. - Harry a torkomra feszítette a tenyerét, és a fejemet a falnak szegezte. De nem annyira erősen, hogy ne kapjak levegőt. Lényegében teljesen ki voltam szolgáltatva neki. - semmis. - dadogtam, szinte én éreztem az ő kezén, ahogy beszélek. - durva. Nem törődsz senkivel és semmivel. Pont, ahogy én.

- Nem vagy olyan, mint én.

- Igaz - mosolyogtam rá - mert én nem adtam lehetőséget arra, hogy elbasszák az életemet. Ki a franc művelte ezt veled? Mondd el, Harry.

Harry szorítása erősebb lett a nyakamon.

- Nem tudom - mondta és Jézus, őszintének hangzott - de ha megtalálom, Fae Wallace - vette halkabbra a hangját és a hüvelykujja besüppedt a torkomba - megölöm. - suttogta és elengedett. Ígéret volt. Fenyegetés. Tényleg megölne egy másik embert?

Lezuhantam a földre, és néztem, ahogy ott hagy a francba megint. Valószínűleg sikerült jól feldühítenem.

A magas alakja eltűnt a vonat mögött és azzal együtt jött meg az én új erőm is.

Ki fogom deríteni, hogy ki az a Harry Styles.

Kerüljön, amibe kerül. 

Huszonegyedik Fejezet - VÁGY

helló mindenki! megjöttem a kövivel :) bocsánat a csúszásokért, de mostanában bolondokháza van nálunk! :D hogy vagytok? minden okééé? :) remélem továbbra is tetszik a BM! jó olvasást nektek, millió puszi <3 imáádlak Titeket!

Harry

Fae úgy nézett rám, mint aki szellemet lát. Mi a franc ütött ebbe a nőbe? A szemeimet akartam forgatni az elképedt arcára. Ez most komoly? Magam előtt látom őt, ahogy felsír, nyög, vonaglik a kezeim alatt. A poén csak az volt, hogy mindez csakis akkor történt, ha hozzá értem. Durván. Tudom magamról, hogy nem gyengéd az érintésem. A pokolba, mit jelent az, hogy gyengéd?

Nem foglalkozok ilyenekkel. Persze figyelek, hogy ne okozzak maradandó sérüléseket. Lényegében Niall-nek köszönhetem, hogy még nem csuktak le testi bántalmazás miatt. Mondhatni hónapokba tellett, amíg megtanultam bánni saját magammal. Sokat javultam és ezt a szintet tartani tudom. De ennyi.

Tehát nem volt meglepő, hogy sokan megrémültek tőlem.

De Fae?

Nevetni tudtam volna. Komolyan, mi a fasz? Valami okból kifolyólag szereti, ha keményen bántak vele. Szóval nekem ne próbálja meg beadni, hogy megrémült tőlem.

De mégis ez volt a szemében. Már megismerem, mikor egy nő félelemmel a szemében néz rám. S ez az volt. Kurvára az.

A kezeim ökölbe szorultak, amint felé tettem egy lépést. Mert Fae szó szerint a falra akart mászni tőlem. Hogy is mondják ezt? Össze vagy zavarodva? Olyasmit élhettem át én is.

- Tudtad, hogy mire vállalkozol. Te jöttél hozzám, és nem fordítva - közöltem a tényeket szárazon. Meg az is közé tartozott, hogy másra sem tudok gondolni, csak hogy kielégítsem.

Milyen nő az, aki nem tudja elérni az orgazmusát? Helyesbítek: milyen férfi az, aki nem tudja őt eljuttatni odáig? Arcon röhögném. Szánalmas.

Te sem tudtad, balfasz.

A hangtól még idegesebb lettem. Üzenném neki nagybetűvel, hogy még. Megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, amíg a nevemet nem sikítja. Elsőre. Tőlem kapná az első észveszejtő orgazmusát.

Megütköztem saját magamon.

Inkább nem mentem bele, hogy mivel töltött el ez a gondolat.

- Fae - a karja után nyúltam, amikor el akart menekülni előlem. De kicsúszott az ujjaim közül. Ott álltam, mint egy nagyra nőtt balfasz, mert megbénított. Megbénított, hogy elmenekült. Fura. Ez új. Általában elengedem a nőket, akik meggondolják magukat.

Fae-t is el kell engednem.

A zsebeimbe dugtam a kezeimet és eldöntöttem. Akkor ennyi volt. Ha fél tőlem, nincs tovább.

Úgy döntöttem, hogy mára elég volt az iskolából. Minek járok egyáltalán? Ja igen, az álca. Louis badarsága, a beilleszkedés meg stb. Legszívesebben elmondanám mindenkinek, hogy kik vagyunk. De ez van, nem tehetjük meg.

A telefonomra nem érkezett új üzenet. Pedig tudnom kell, hogy ki legyeskedik Fae körül. Már másodszorra is láttam azt az alakot, de mire megkaparinthatnám, eltűnik. A szemét. Rá vannak állítva az emberek. Vicces volt, mikor rákérdeztek, hogy mégis miért olyan fontos.

A válasz egyszerű: mellette lakok.

Tudnom kell, hogy kivel állunk szemben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy poloskaként férkőzzenek a közelünkbe. Punk tum. Magasról leszarom Niall válaszát. Szerinte fölösleges lenne a felhajtás, ha nem Fae miatt aggódnék.

Jól kiröhögtem, aztán ott hagytam a francba.

Aggódni. Én nem aggódok senki iránt, mert nem érdekel senki sem. Csak jót akartam Fae-nek, mert el volt veszve amiatt a suttyó miatt. De ha nem, hát nem.

Hazafelé tartottam, amikor felcsörrent a telefonom.

- Niall. - szóltam bele.

- H, merre vagy? Egy óra múlva az állomáson kell lennünk.

- Ott leszek.

- Oh oké - röhögött gyerekesen. Niall szőke haja, meg pihés borostája, legújabb tetoválása ellenére olyan, mint egy gyerek. A lányok megőrülnek a kék szemeiért. A tetkó csak plusz. Mindig is ellenezte, de valami bekattant neki, és bumm. Kár, hogy Niall nem nő beállítottságú. - mogorva kedvedben vagy. Fae, mi? Ember, az egy Istennő. Komolyan, ha te nem hajtasz rá, add át nekem.

- Mert rá felállna? - vetettem el, és szinte láttam, hogy bevörösödik a feje.

- Kuss, ebbe pont neked nem kéne belemenned - vágott vissza, és a szemeimet forgattam.

- Mi van Payne-el?

- Mi lenne? - elhalt a röhögése.

Hümmögtem egyet, majd rányomtam a telefont. Gyűlöli, ha ezt csinálom. Pont ezért játszom el mindig. Legalább tudja, hogy szóban folytatás lesz. Ott nem tudja lehazudni.

Ezt is ő tanította.

Az elbaszott életem során egy dolgot tanultam meg tökéletesen: az emberi reakciót leolvasni. A testbeszéd, mimika, a szemek. Mindent elmondanak. Legfőképp onnan olvasok le mindent. Már jobb vagyok benne, mint maga a mesterem, Niall.

Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Magamra engedtem a vizet, mivel párolgott a levegő, gondoltam elég meleg lesz. Nem mintha sokat számítana.

Lényegében a kabátot is azért hordom, mert hidegebb idő van. Mások szerint. Mivel „Beilleszkedek”, nem járkálhatok egy szál pólóban, mikor a többi ember már sapkában van. Alaposan tanulmányoztam mindent, lényegében mindenféle egzisztencia a fejemben van.

Ezért vagyok hiteles.

Megmosakodtam, aztán tiszta ruháért mentem. A tükör elé állva bepúdereztem alaposan a mellkasomat. Aztán fújtam rá valami sprayt, amit Niall szerzett nekem. Az lerögzíti, vízzel is nehezen jön le. Mikor teljes lett a takarás, felhúztam egy zöld pólót, világos farmert, bakanccsal. A hajamat felfogtam és kész is voltam.

Ettem pár falatot, megszokásból. Ha normális emberek között élsz, figyelned kell néhány dologra. Mint például az evés, ivás, légzés. Nincs szükségem ételre. Egy élőhalott minek enne, ha már úgyis mindegy?

Erős kifejezés, de annak tekintem magamat.

Olyan nyálas romantikus kifejezés az, hogy jégszívű. Ha benyögném egy lánynak, elolvadna. Aztán megpróbálna lángra lobbantani. Megtörtént már. Aztán bele kellett másznom az agyába, hogy ne emlékezzen rám.

Mindegy. Megtörtént. Elmúlt.

A többiek már az állomáson gyülekeztek, cigiztek. Néztem a füstfelhőt, ami felszállt a levegőben.

Hát, akkor legyünk túl rajta.

- H., végre idetoltad a seggedet - veregetett vállon Louis, akinek a nyakán egy vörös csirke lógott. A szemeimet forgattam. Tipikus Louis. A vörös a mániája. Többször kellet betömnöm a száját, mikor Fae-ről kezdett dumálni. Nem zavart, de azért kiszedtem volna a nyelvét, mikor azt ecsetelte, vajon a lábai között is vörös-e.

Ó igen, Louis, ott is vörös.

- Hol van a lány? - kérdeztem hanyagul.

Louis elpöckölte a cigit, és vigyorogva biccentett a fejével, hogy kövessem. Előttem meneteltek a nőjével. Louis mindig is a csont sovány lányokat szerette. De tényleg, egyszer sem lehetett igazi nővel látni.

Fae nem volt sovány, hanem pont jó. Volt mit fogni rajta, és ahol kellett, kerekedett, vagy épp vékonyodott. Megráztam a fejemet. Fae fél tőled, pont, Styles.

A vonat harmadik kocsijába másztunk fel és akkor megláttam őt.

Egy nem túl magas lányt kell elképzelni, összefogott, barna hajjal. Festett barna. Ugyanolyan színű szemekkel.

- Ő itt Missy, ő meg Harry - mutatott be egymásnak ál-udvariasan Louis. Missy, Missy, Missy. Nem láttam őt már valahol?

Louis a mutató ujjával nyúlt felé, mint aki valami szemetet akar megpiszkálni. A lány egész egyszerűen rácsapott egyet a kezére.

- Szállj le rólam.

- Tüzes a kis bögyös - vigyorgott rá Louis szemtelenül. Missy szemei megvillantak, tűzként.

- Vigyázz, seggfej, mert a végén akis bögyös belefojt a paradicsomjába - vágott vissza és meglepett.

- Te Fae barátnője vagy, mi? - morogtam az orrom alatt. Rám fintorgott, de nem válaszolt. Louis arca lenyűgöző volt. Leesett az álla Missy reakciójától. Ha jól emlékszem, egy visszafogott, önbizalom hiányos lánnyal álltunk szemben. Vagy tévednék?

- Válaszolj, ha kérdeztek - Louis megemelte a hangját.

- Válaszolni? Nektek? Ugyan kérlek - röhögött Missy és a hátára lökte a haját. Elmosolyodtam féloldalasan. Mintha Fae mását láttam volna.

Fejezd be, Harry - parancsoltam rá magamra. Nem igaz, hogy nem tudod őt kiverni a fejedből!

Louis Missy arcába hajolt. Az ér kidülledt a nyakán. Érdekes. Összefontam a karjaimat és a falnak dőlve néztem a jelenetet.

Louist nehéz kihozni a sodrából. Missynek két másodperc alatt sikerült. Ha jól emlékszem, még Fae volt az, akinek sikerült elérnie. Igaz, nem ilyen rövid idő alatt.

- Van róla fogalmad, hogy mit tehetünk veled, nagylány?

- Nagylány? - vigyorgott vissza - legalább nekem van mit markolni, mikor orbitális élvezetet nyújtok. Te mibe markolsz a csontika fölött?

Az öklömet a számhoz emeltem, hogy takarjam a röhögésemet. És bamm! A vöröske felháborodva durrogott az orra alatt, Louis csak hümmögött.

De én láttam, hogy végignéz Missyn. Louis gondolkodóba esett.

- Legalább alatta nem vesznék el - morogta. Elég gyenge reakció volt.

Missy felmosolygott rá. Esküszöm, nem ismertem rá.

- Nem - hajolt közelebb - bennem elvesznél - dúdolta, és Louis szemöldökei megrándultak.

Összecsaptam a tenyereimet.

- Akármennyire is szórakoztató az előjátékotokat hallgatni, dolgunk van. - Missy elé húztam egy széket, ráültem és megtámaszkodtam a térdeimen - Missy, mondd el, hogy mit láttál.

Na, ez volt az a kérdés, amit órákon keresztül kérdeztem tőle. Megmagyaráztam neki, hogy amíg el nem mondja, mit látott tegnap éjjel, nem engedem sehová.

Semmit sem tudtam kiszedni belőle. Próbálkozhattam én finoman, vagy határozottan. Nem beszélt. Valamit titkolt, és ez nem csak kakaskodó énére értettem. Vajon Fae tudja, hogy a háta mögött utánunk kémkedik a barátnője? Valószínűleg azt csinálta, Isten tudja miért. Egy ujjal sem nyúltunk hozzá, és tökéletesen elrejtettünk mindent körülöttünk.

Egy idő után beleuntam és Louis próbálta rábeszélni. Mikor ránk sötétedett, Niall szólt, hogy várnak rám.

- Tedd a dolgod, Louis - néztem mélyen a szemébe, majd biccentett.

Niall mellé ugrottam le a vonatról.

- Mi van?

- Nézd meg magad - mutatott az állomás felé.

Küldtem neki egy unott pillantást, majd az állomás felé vettem az irányt.

A peronon ott ült egy alak, bőrkabátban, kontyba fogott vörös hajjal. Megtorpantam. Fae volt az. Hát persze, hogy Fae.

Megfordultam, hogy egyszerűen ott hagyjam. Mi a francot keres itt megint?

A lábaim nem vittek tovább. Hiába akartam elrohanni onnan, nem ment. Pedig nem mehettem a közelébe. Félt tőlem. Ez volt a szabály.

Akkor mi a pokolért ültem le mellé a peronra, túlzottan közel is?

Fae felém fordult, de én nem néztem rá. Csak az utcai lámpa világított meg minket.

- Mit keresel itt?

Fae felsóhajtott. Ez a sóhaj mélyről jött.

- Nem tudom. Sétáltam, és itt kötöttem ki.

A szemeim sarkából ránéztem. Nem az a Fae volt, akit megszokhattunk. El volt gondolkodva, csak úgy lesett ki a fejéből. Mintha tanácstalan lenne.

- Menj el, Fae.

Meglepett, mikor indulásra emelte a lábait.

- Tudod mit? Miért mennék el? - ült vissza - nem akarok.

- Akkor majd én megyek - fel akartam állni, de Fae elkapta a karomat.

Megrökönyödtem.

Megtorpantam a mozdulatomban és elnyílt a szám. Lepillantottam a kezére, ami az enyémre simult.

- Mit csinálsz? - kérdeztem feszültebben. Mióta vagyok én feszült?

- Nem tudom - mondta és néztük, ahogy az ujjai apró köröket rónak a bőrömre.

Meglepett a hirtelen vágy, ami elöntött. Hogy érezzem az érintését. Hiába akartam elrántani a kezemet, vagy küzdeni a gondolatok ellen, nem ment.

Nem. Ment.

Ott ültem megbénulva és figyeltem az ujjai útját. Fel az alkaromon, a kabátom alá. Majd vissza le a csuklómra. Fae libabőrös lett. Láttam, hogy kirázza a hideg és a szája elnyílik.

- Jéghideg vagy - suttogta csendesen és aggódva nézett fel a szemeimbe. Megfogtam a kezét, hogy elhúzzam magamról, de ehelyett olyat tettem, ami mindkettőnket pofán csapásként ért.

A mellkasomra nyomtam, ahol a szívem jeges burokban szenvedett. A tenyere elterült a kabáton, a mellkasa gyorsabban kezdett emelkedni. Újra találkozott a tekintetünk, és ott ültünk, a tenyere a szívemnél, s feltört belőlem a zihálás.

A zihálás. Belőlem.

Hallottuk a vonat sípszóját közelről, de nem mozdultunk. Elkapott. Megint. Azaz új érzés. A vágy, hogy érezhessem, ahogy a tenyere a kabátom alá csúszik, rá a csupasz mellkasomra. Tudni akartam, hogy jéghideg vagy tűzforró a bőrünk, mikor találkozik. Lecsuktam a szemeimet, és mikor újra kinyitottam, Fae másik tenyere az arcomon landolt.

Sosem nyúltak még így hozzám.

Hogy gyengéden vagy sem, nem tudtam. De úgy, mintha az érintése többet jelentene a testi vágynál. Ráncolni kezdtem a homlokomat, és el akartam húzódni, de Fae nem engedte. Belemarkolt a pólómba és helyben tartott.

A hüvelykujja végigszántotta a szám vonalát, az arccsontomét, majd a szemeim alatt is, óvatosan. Láttam, hogy figyel minden apró érintésére.

Ijesztő volt.

Hol volt a tüzes lány, akinek szája egyes fiúkénál is nagyobb? Aki nem fél megmondani azt, amit gondol.

Hirtelen nem ismertem őt fel és azt sem, aki tükröződött a szemeiben. Közelebb hajoltam hozzá, hogy úgy nézhessek a szemébe. Nem magamat láttam. Hol vannak a merev vonások? A semmis szemek, amikről mindenki beszél? A szám elnyílt a csodálatban. Mit láttam a szemében?

Nem, ez nem lehet valóságos.

Sok mindent láttam már, de nem ilyet. Mintha a szemeiben azt láttam volna, aki valaha voltam. Pislogtam párat, de még mindig ott volt.

Harry Edward Styles. Csak simán. És nem Jégszívű Harry.

El akartam húzódni tőle, de ahogy a vonat sebesen húzott el mellettünk, Fae a számra nyomta a száját, ezzel az összes levegőt elszívva belőlem. 

Huszadik Fejezet - HANG

helló mindenki!!! megjöttem végre a kövivel :) tudom hogy kicsit több kimaradások vannak, de elfoglalt napjaim voltak/lesznek! azért a heti 2-3 részt mindenképp tartani fogom :) remélem tetszeni fog továbbra is a történet!

a kommentekre válaszolva! tudom hogy keresitek a vonzódást meg a többit, de mivel dolgozok velük, le kellett szednem. már csak ezt a történetet fogjátok tudni elérni, sajnálom. senkinek nem adom ki a történeteket, így döntöttem, remélem tiszteletben tartjátok! 

Diám, örülök, hogy ismét velünk vagy, még mindig imádom a kommentjeidet, nem baj ha "össze-vissza van" :D  üdv ismét nálam :)

Nóra Pintér, csak annyi: köszönöm. a tegnapi napomat átsegítetted a kommenteddel és rettentően hálás vagyok neked. nem tudom hogyan hozom ezt ki belőled, de örülök neki. és annak is ha tényleg segíthettem neked a történettel! szívesen megismernélek! köszönöm, köszönöm és köszönöm! ( igen, sírtam is :) 

imádlak titeket, millió puszi! xx 

Érdekes álmom volt. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan miről szólt. Valami fagyos, hideg helyen voltam, mindenhol jég borította táj. Nem az a két centis hó, mi jéggé fagyott. Több száz éve úgy lehetett már. A nap haloványan sütötte meg a felszínét, a sugarak rakoncátlanul játszadoztak a tükörsima jégen. Én pedig ott álltam a közepén, megfagyott lábakkal.

Mármint szó szerint.

Emlékszem, hogy rettenetesen fáztam. Dideregtem, hiába volt rajtam vastag kabát. A szám lila lehetett, az ujjaimmal együtt. A tüdőm fájt légzéskor, és bele voltam fagyva a jégtömb közepébe. Segítségért akartam kiáltani, de a torkom is el volt fagyva.

Légmozgás sem volt, csak a végtelenbe nyúló, fakó, nyers csend. Egy visszhang sem, egy ágreccsenés sem, mintha a világ végén lettem volna. Sehol egy ember, és ettől elöntött a magány. A csontmardosó, lelket tipró magány.

Amikor felkeltem az ágyban, egy név futott ki a számon: Harry.

Nem értettem, hogy miért. Komolyan. Lusták voltak a gondolataim, nem esett jó ezen agyalni. De az álmomról ő jutott eszembe. Fagy, nyers, magány. Persze biztosan nem ezt érezhette Harry, Elvégre őt körülveszik az emberek.

Mint pl te.

Felháborodhattam volna a hangra a fejemben. De miért tettem volna? Elnevettem magam. Hiszen pontosan ezt tettem tegnap. Szinte tapadtam rá. Ezt inkább nem mondom el senkinek. Én nem tapadok senkire és végképp nem könyörgök nekik, hogy foglalkozzanak velem. Mi ütött beléd, Fae?

Emlékszem, hogy Harry fenyegetőzött. Ha közel kerülök hozzá, csók közelbe, következményei lesznek. Nem érzek következményt. Azon kívül, hogy a testem még többet akar belőle.

A tükör elé álltam, és megfordultam. A vállam fölött néztem végig magamon. Nyeltem egyet. Harry fogának és tenyerének nyoma mind ott volt a fenekemen. A nyakam fájt, olyan erősen megrántotta.

Úgy néztem ki, mint akit alaposan megvertek.

A karomon a foltok már elmúltak, de ha közelről vettük szemügyre, a sárgás pacák még láthatóak voltak. Eszembe jutott a szőke lány, aki szintúgy tele volt foltokkal.

Aztán meg is indult bennem valami. Végigáradt az ereimben, hogy ökölbe szorítsa a kezeimet. Összehúzza a tüdőmet, és dühössé tegyen. Ó nem, Fae Wallace, ez nem történt meg.

Szembe fordulva a tükörképemmel, nem láttam mást, mint egy rossz féltékeny idiótát. Nem, nem, az F betűs szót szépen felrakjuk a soha-többé-nem-említjük listámra.

Még hogy F! Én nem vagyok F! Jézus, Fae, komolyan arra lennél F, hogy rajta is sebek vannak, Harry miatt?

Farkasszemet néztem magammal. Nagyra nyíltak a szemeim.

- Semmi baj, Fae. Csak elmentek otthonról, nem nagy szám.

- Te kivel beszélgetsz?

Akkorát ugrottam, hogy bevertem a lábamat a szekrény sarkába. Magam elé rántottam a köntöst. Mióta rántok magamra bármit is?

- JET? - ordítottam el magam, és miután felvettem a puha anyagot, elé csörtettem - te mi a jó Istent keresel itt? A szívbajt hoztad rám!

Jet szórakozottan pislogott rám, a tekintete az arcomon pihent.

- Elkísérlek suliba.

- Elkísérlek suliba - ismételtem, majd két kezemmel löktem meg - te idióta! Nem jöhetsz csak úgy be a lakásomba! És ha épp mondjuk, orgiát tartok?

Jet arcáról lefagyott minden humor és oldalra pillantott. Sosem fogom tudni megszokni, hogy zavarba jön. Egy nagy, tetkós, szexi állat, és zavarba jön a szextől.

- Vagy mondjuk ép maszturbá… - a tenyerét a számra nyomta és leteremtően nézett rám.

- Fae. Fejezd be. Van kulcsom az új ajtódhoz, és azért tudtam bejönni.

- Új ajtó? - ráztam meg a fejemet, és wow, tényleg új ajtóm volt. - ez meg hogy került ide?

- Mivel a főbérlőd azt mondta, hogy 5 hónapra ki van fizetve a lakbéred, ami egyébként szép húzás volt - hunyorította gyönyörű szép kékes szemeit - ezért gondoltam én költözök hozzád.

- Tessék? Nem te fizetted ki a lakbéremet? Azt hittem csak vicceltél, mikor azt mondtad, nem te voltál!

Jet arca komor lett.

- Nem te fizetted ki?

- Szerinted miből? Munkám sincs még!

- És nem is lesz - rázta a fejét - nem fogsz dolgozni, ha rajtunk múlik.

- Rajtunk? - billentettem oldalra a fejemet. Jet beharapta az ajka szélét, és én nem tudtam máshová nézni. A szám szétnyílt picit - várj, hogy értetted azt, hogy beköltöztél?

- Ez egy vicces történet - vigyorgott rám. Wow, Jet vigyorgott! A meglepetések reggelje.

Megragadta a csuklómat, kihúzott a folyosóra és bezárta az ajtót. Ami egyébként gyönyörű, műanyag, biztonsági ajtó volt. Legalább 6 ponton záródott. Ha nem több.

Még sem nyűgözött le annyira, mint az, hogy volt kukucskálója. Beteg vagy, Fae.

Aztán Jet belevágott egyet az ajtómba.

- Ittál? - néztem rá gyanakodva, majd egy fület süketítő hang koronázta meg a szép, lusta, iskolás reggelemet. - MI A FRANC? - ordítottam át a zajt, és a fülemre tapasztottam a tenyeremet.

Jet a vállával nekidőlt az ajtónak, és kisfiúsan mosolyogva pislogott rám. A bokáit keresztbe tette.

- Beköltöztem hozzád - tárta ki a karjait.

Elővett egy távirányítót, amin megnyomott egy gombot.

- Jet, két kerek másodperced van, hogy elmondd, mi a jó Isten folyik itt! - csattantam fel. Kezdtem elveszíteni a türelmemet.

- Tegnap hiába hívtalak, vagy kerestelek, nem válaszoltál. Nem tudtalak beavatni a tervembe. Sajnos - mondta, egy csöppnyi megbánással sem.

- Szóval sajnos.

- Sajnos - bólintott, és még sosem láttam ilyen… boldognak? Jet boldog volt a rohadt riasztója miatt! - nézz fel, és mosolyogj!

Felnéztem a sarokba, ahol egy vadonatúj kamera volt.

JET BEKAMERÁZTA A FOLYOSÓMAT!

- Le kell ülnöm. Ó elnézést, szabad bemenni eme becses szerkezeten? - hajoltam meg előtte, mire felkunkorodott az ajkai széle.

Kitárta előttem az ajtót, meg sem álltam a kanapéig. Leültem és a halántékomat nyomkodtam.

- Kérlek Istenem, mondd, hogy ez a balfasz nem szerelt riasztót és kamerát a lakásomhoz.

Besüppedt mellettem a kanapé, fél szemmel láttam, hogy Jet elterpeszkedik mellettem.

- De igen, lányom, de csak meg akar védeni! - válaszolt Jet, elmásított, rekedt, mély hangon.

- Remek, most már Istennek is képzeli magát - sóhajtottam, majd hátra dőltem. - Jet, könyörgöm, szedd le onnan a rohadt kamerát. Kérlek? - pislogtam rá ártatlanul. Jet komoran nézett rám vissza, határozottan, és eltökélten. A határozott és eltökélt mindig vereséget jelentett számomra. - utállak.

- Tudom.

- A végtelenségig! Minden egyes csontom gyűlöl!

- Helyes.

- A hajszálaim is égnek állnak tőled! Azt se bánnám, ha örökre eltűnnél!

- Remek. - vigyorgott rám, mert tudta. Annyira tudta, hogy egy szót sem gondolok komolyan. A francba a kékes szemével, amikben azok az átkozott fekete csíkok keringőztek. Na meg a borostája! Valaki tiltsa be a borostát Jet-nek. És nem lehet most keltem fel haja. Lebiggyesztettem a számat.

- Miért nézel ki ilyen eszméletlenül jól? - gagyogtam fáradtan. - oké, fent hagyhatod a kamerát, egy feltétellel.

Jet felvonta az egyik szemöldökét.

- Nem fog tetszeni a feltétel.

- Legyél a gyerekeim apja! - ajánlottam fel kedvesen. Jet pedig a föld alá süllyedt. - na jó, még nem kell gyerek. De szexelünk egy bomba jót, itt és most.

- Fae. - szólt rám monoton hangon, mi jelezte, hogy rég nem voltam a komfort zónájában.

- Csak egyet, ígérem, hogy észbontó orgazmusod lesz. - kacsintottam, mire felállt mérgesen a kanapéról. Én pedig már nevettem. Nem bírtam tovább. - és felvesszük kamerára - siettem utána és kiabáltam - hogy aztán újranézhessem a magányos napjaimon!

Jet rám akarta csapni az ajtót, de megfogtam. A lépcsőn kajtatott már le, de még akkor se fejeztem be.

- Lemásolom majd neked is, ne aggódj! Pornó helyett nézhetsz minket! - visszhangzott a hangom a lépcsőknél - uh, Jet, ez az! - folytattam, és mikor hallottam, hogy nekimegy valaminek, felröhögtem. Hangosan.

- Öltözz fel, lent várlak.

- Most akkor nem szexelünk? - kérdeztem még, majd rám csapta a lépcsőház ajtaját.

Reggel gyerekes módon számítottam rá, hogy találkozok Harryvel. Miután megfürödtem, belőttem a hajamat és a sminkemet, szoknyát húztam fel és egy csinos inget.

Ne kérdezzék, hogy mi ütött belém. Egyszerűen így esett jól felöltözni. A másik énem meg jót röhögött rajtam, amiért tagadtam magam előtt az igazságot. Amit inkább meg sem említek.

Hiába mondja a magáét. Akkor sem Harry miatt öltöztem így ki.

Nem mellesleg Jet szemei is elkalandoztak rajtam, tovább, mint szokott általában. Láttam, hogy nyel egy nagyot, aztán ajtót nyitott.

- Limóval megyek suliba? Király - vigyorogtam rá - mindig is akartam limó szexet.

Jet rám csapta az ajtót. Ismét. Én még akkor is röhögtem, mikor beszállt.

- Hol is tartunk az anyagban?

- Hogy mondtad? - ütköztem meg a kérdésében - csak nem be akarsz jönni órára?

- Kéne - vont vállat.

A homlokára nyomtam a tenyeremet.

- Belső lázad van, érzem.

- Fae - lökte el a kezemet.

Csipogásra ütöttük fel a fejünket. Jet mérgesen húzta elő az iPad-jét, vagy mi volt az. Elhúzta az ujját rajta és voálá, semmi új, csak a folyosóm és Harry az ajtóm előtt, hezitálva.

Tovább ültem csendesen, amíg le nem esett.

Harry. Az ajtóm előtt. HEZITÁLVA.

- Add ide! - érte nyúltam, de Jet elhúzta - add ide, Jet, különben itt helyben megszexellek!

- Fae, nem adom oda. Mit a francot keres ott az ajtód előtt? Megmondtam, hogy ne foglalkozz vele. Kerüld el. Pontosan ezért tetettem kamerát.

Felhorkantottam.

- Álljunk meg! - kopogtam a limó ablakán - nem akarok többet ezzel az elmebeteggel utazni!

Jet elkapta a karomat és visszahúzott maga mellé. A karja alá vont, így az oldalunk összesimult. Olyan hirtelen történt s váratlanul, hogy levegőt is elfelejtettem venni.

Mikor felnéztem rá, ő le rám, és egybeolvadt mélyen a tekintetünk.

Említettem már, hogy milyen különleges szemei voltak? Meg a borostája? És a sötét haja? Kezdett beszippantani a közelsége - Isten tudja miért - és ettől megrémültem.

Megköszörültem a torkomat és felültem.

- Jet, Harry haver, nem bánt.

- Nem bízok benne - zárta le és egyszerre pillantottunk a képernyőre. Harry az ajtómnak magyarázott valamit, aztán megrázta a fejét és ott hagyta. A szívem hevesebben kezdett dobogni, mintha ő tudna valamit, amit én nem. A torkom kitikkadt, ahogy bámultam a képernyőre. Jet beszélt hozzám, de Harry látványa megütött. Tegnap óta nem láttam - ó már több mint 8 órája? - de elkapott a hülye, idióta érzés, mintha egy éve lett volna.

Mi a franc bajod van, Fae? - kérdeztem magamtól.

- Tudod mit? Igazad van. Távol kell maradnom Harrytől - egyeztem bele határozottan.

- Bántott, Fae? - hajolt közelebb.

- Uram, megérkeztünk!

De Jet csak engem vizslatott. A telefonom felnyögött, így rá pillantottam. Missy küldött egy smst, hogy ma este visszavonhatatlan meghívása van. Örültem neki, mert rondán váltunk el.

- Ideje suliba menni.

Kiszálltam az autóból, de Jet máris a nyomomban volt.

- Fae, azonnal állj meg.

Mivel visszarántott, kénytelen voltam a szemébe nézni.

- Nem, Jet, nem bántott - mondtam az igazat, mert az nem épp bántás volt.

Nem volt bántás, csak szétharapta és verte a hátsómat tegnap éjjel. Említettem, hogy egy bizonyos ponton csomó hajam kijött?

Ja utóirat: élveztem.

- Ó Isten - suttogtam, mert Harry lépett be a kapun.

Nem. Nem volt átkozott szexi a fekete szűk nadrágjában, szürke pólójában és sötét bőrkabátjában. A piros sapkájában meg végképp nem.

Egyszerűen megfordultam és az iskolába viharzottam. Hogy mi lelt? Jó kérdés. Nem az, hogy megijedtem tőle. Épp ellenkezőleg.

Éreztem a forróságot végigiramlani a testemben. Az ereimben. Lavinaként. Mire beértem az osztályba, ziháltam és kivert a víz. Lehet, hogy mindez a szívem heves pergésétől volt.

Az osztályban halk susogásokra lettem figyelmes. Nem rólam sugdolóztak.

- Elkértem a számát Jacktől - Stacy vigyorgott, csillogó szemeivel pedig a hátam mögé bambult. Követtem a tekintetét, és Harrybe ütköztem. A szám elnyílt. Közel volt. Túlzottan közel.

Mi a fene?

Az illatát három méterről is tökéletesen éreztem. Megigézett, ahogy ott állt zsebekbe dugott kezekkel, engem nézve. Szakadatlanul. Kitaszítva az oxigén a tüdőmből. Bele kellett kapaszkodnom a padba, mert elgyengültek a térdeim.

Hirtelen úgy éreztem, ha nem lép közelebb, eltűnhetek.

Mi. A. Pokol.

Nem, nem és NEM.

Lehunytam a szemeimet és vigyort erőltettem. Ez az, Fae. Akármilyen beteges hatással van rád, nemet mondasz.

A lányok körülvették őt és mindenfélét csicseregni kezdtek neki. Végignéztem Harryn. Hirtelen az ürességen kívül mást láttam. Kínzást, gyötrelmet, fizikai fájdalmat a lányok miatt.

Pedig Harry üres volt.

Csak beképzeled.

Kikerültem őket, és a szekrények felé siettem.

- Fae, várj! - ordított Harry, de nem vártam. - Fae! - parancsolt rám, és én megtorpantam. Végszóra. Gyökeret vertek a lábaim a hangsúlyára.

Megfordultam és hiába pislogtam sokat, nem azt a Harryt láttam, akit megismertem. Ott állt, rezzenéstelen arccal és még sem.

Mi történik?

A fejem imbolyogni kezdett. Álmodom, ez az, álmodom! Harry tett egy lépést közelebb, én meg távolabb.

- Félsz tőlem? - morogta monoton hangon. Hiába akartam azt mondani, hogy nem!, nem ment. Voltaképp én sem tudtam, hogy mi bajom.

Megláttam őt, és bumm. Ez valami beteges vicc? Fent jókat röhögnek rajtam, haha, jól belebolondult!

De nem bolondultam bele. Senkibe sem bolondulok bele. Senki után sem hajtok és nem mellesleg akarom, hogy a karjába vonjon.

Woo, lassan a testtel. Karjába vonjon?

- Megmenthetsz, Fae. - jött a hang Harrytől.

Felnéztem rá, elképedve.

- Hogy mondtad?

- Azt kérdeztem, hogy félsz tőlem? - mondta egyre nyugtalanabbul.

Megráztam a fejemet. Bekattanok. Még mindig őt néztem, mikor jött ugyanaz a hang. Harry szája nem mozgott, mégis az ő hangja volt.

- Hideg van. Segíts.

Mint akit pofán csaptak, hátráltam jó pár lépést, neki a falnak.

- Ez nem vicces, Harry! - ordítottam rá. Bekattanok. Ó igen, de be ám.

- Nem, valóban nem. Élvezted, Fae, most meg eljátszod az áldozatot? - horkantott fel.

A szívem egyre hevesebben vert.

- Csak te segíthetsz, Fae - suttogta Harry lágy, gyengéd, könyörgő hangon. Amilyennek még sosem hallottam. Amitől megremegtem és belé akartam kapaszkodni.

Te jó Isten, megőrültem.

Csak akkor jöttem rá, hogy a fejemben hallottam Harryt. Harry másik énét? Belső hangját? Hogy a francba hallhatok egy másik Harryt?