2014. augusztus 31., vasárnap

Második Fejezet - JET

helló mindenki! itt a második rész, ahogy ígértem hétvégére! remélem tetszeni fog ( én Jet fan lettem ). jó olvasást és puszillak titeket! <3






- Ez nem lehet igaz - sóhajtottam már vagy harmadszorra, mikor az ötödik bőröndöm is eldőlt a negyedik után. Oké, lehet néha tudtam ügyetlenkedni - Zayn szerint megátkoztak - de ez már tőlem is sok volt. A tálca a kezemben tele volt popcornnal, kólával, chips-szel, meg minden szeméttel. Mármint másoknak szemét, nekem mennyország. Belenyúltam az ujjammal a chilis szószba és a számba nyomva lenyalogattam. - mmmhm - nyammogtam ráérősen, sosem fogom megunni. - ti még várhattok a sorotokra! - mutattam a barna bőröndömre, s inkább félretettem a tényt, hogy egy bőröndhöz beszéltem.
Megfordultam és a kis lyukba battyogtam, ami konyha volt. Legalábbis azt a célt szolgálná, kár, hogy két embernél többen nem férnek el benne. A mosogatóba tettem a koszos edényeket, és az ablakhoz sétáltam. Be kellett szereznem egy függönyt, mert azaz egykor fehér, most már szürke anyag mindent csinált, csak nem dobta fel a lakás hangulatát.
Kitártam az ablakot és kikönyököltem a párkányra. Nem messze tőlünk, még látótávolságban a vasút terült el. A fehér-kék járgányok hangjára keltem aznap reggel is. Ez betudható volt a közelségnek is, vagy, hogy az ablakok semmit sem zárnak. Szó szerint semmit. Szeptember megérkezte annyit jelentett, hogy közelednek a hűvösebb idők. Tehát meg fogok fagyni, ha nem teszek ellene valamit. Zayn könyörgött, hogy ne költözzek el tőlük, de nem terhelhettem őket tovább. Már így is két évet éltem náluk úgy, hogy szinte semmi pénzt nem kértek tőlem. Ami frusztrált, de a munka a McDonald’s-ban nem adott kielégítő fizetést. Ruházkodni tudtam belőle és futotta még kajára is. Már amennyit be tudtam cserkészni anélkül, hogy Zayn lehurrogott volna. Nem értette meg. Akármennyi pénzük is van, nem élősködhettem rajtuk. Persze Annáék úgy engedtek el, hogy velük élek. Na meg, hogy nem fogok nélkülözni tekintve a rám hagyott rengeteg mennyiségű pénzt. De ahhoz nem nyúlok egy ujjal sem. Mert nem az enyém. De erről nekik nem kellett tudniuk, csak aggodalmaskodnának. Arra pedig semmi szükség.
A lényeg, hogy muszáj volt lépnem.
Mikor Zayn szülei közölték, hogy Amerikába költöznek, pánikba estünk. Szinte együtt nőttünk fel kiskorunk óta. Mondhatni összenőttünk. Tehát a tudat, hogy külön kell válnunk, teljesen pánikba ejtő volt. Oly annyira, hogy Zayn kitalálta: ott marad velünk. Csak hát a húga. Aki semmiről sem tehet és szüksége volt egy olyan bátyra, mint Zayn. Lehet, hogy nem voltak édestestvérek, de szerették egymást. Minden szabadidejét nekiszenteli, és ez így is van jól. Szerettem Zaynnel lógni - meg stb - de volt egy saját élete, amitől nem szakíthattam el őt. A lényeg, hogy Zayn szülei kizárt dolognak tartották, hogy maradjon, vagy velük menjen. Egyébként is terveztem ott hagyni Skóciát, elutazni messzire, vagy körüljárni a világot. Viszont meggondolták magukat. Mai napig nem értem mi történhetett, mit mondhatott nekik Zayn, amitől így döntöttek. De idekerültünk. Los Angelesbe.
És ideje volt nem öregasszonyként lógnom az ablakból, hogy körülszemléljem a szomszédságot.
Apropó, szomszédság.
Az ajtóhoz sétáltam és a kukucskálóhoz hajoltam. Egyik szememet behunytam, és a másikkal mértem fel a szemközti ajtót. Nagy fehér, frissen festett biztonsági ajtó. Nem csodálkozom rajta, hogy több ponton záródót szereztek be. Mégis csak LA-ben vagyunk, egy igen csak gázos környéken. De nem panaszkodtam. Tudok magamról gondoskodni.

Mindig is azt tettem.

A lábammal dobolni kezdtem, miközben bambultam az ajtóra. Hogy van az, hogy tegnap óta egyszer sem hallottam őket kijönni? Már eszembe jutott, hogy az ablakon közlekednek. A földszinten laktunk, szóval még lehetséges is lenne.
Két fajta szomszéd van: az egyik, aki szeretettel fogad új embereket, mint a falszomszédban lakó hölgy. Sütit hozott és elmondta, hogyha bármiben segítségre van szükségem, neki szólhatok. A másik, a leszarom-ki-jött-ide szomszéd. Valószínűleg a szemben élők tartoztak ide. Most őszintén, ki az, aki nem kíváncsi az újonnan költözött lakóra? Én is kíváncsi voltam rájuk. Jó oké, lehet a zűrös-bajos fiúcskára annyira nem. Kit álltatok? Ő rá is! Egyébként sem szabadna ítélkeznem, lehet tök kedves és csak felfújták az egészet. Ha-ha, a következő viccet, Fae.
Eltoltam magam az ajtótól, és a listámért mentem: berendezkedni, bevásárolni, ELMOSOGATNI!!! ( három felkiáltójellel ( utálok mosogatni ) ), bemutatkozni a szembe szomszédnak.
Az elsőt kihúztam, majd később! Vagy így hagyom, mindegy. A bevásárolnit céloztam meg. Felvettem egy fekete leggingst, zöld felsőt és a fekete bőrkabátomat. Biztos, ami biztos. Nem akartam megfagyni. Felkaptam kulcsomat, táskámat, és kinyitva az ajtót megtorpantam.
Elröhögtem magam, mert mezítláb jöttem ki. Az előttem tátongó ajtóra néztem és odamutattam:
- Nem nevetni! - gagyogtam szem forgatva, majd visszaszaladtam az őszi csizmámért. Bekulcsoltam az ajtómat, és előhúzva egy hajgumit felkontyoltam a hajamat. Mikor a lépcső tetején voltam eszembe jutott valami: hol a francban lehet egy bolt? Hátrapillantottam a vállam fölött, gondoltam megkérdezem a hölgyet. Azonban mikor elhaladtam a rejtélyes ajtó előtt, bekattant valami. Miért is ne? Előrehozhatom a megismerni a szomszédokat pontot a listámon.
Megálltam előtte és esküszöm, nem vágom miért, de bent tartottam a levegőmet, miután kopogtam kétszer.
Hirtelen még izzadni is kezdett a tarkóm. Ó a francba, Fae, ne nevettesd ki magad, ez csak egy ajtó. Dobbantottam egyet a lábammal, majd még egyet. Még csak mozgolódás sem volt. Kopp, kopp, kopp, immáron háromszor kopogtam be. Semmi. A nagy büdös semmi. Nagyszerű. Vállat vontam és a hölgyet kérdeztem meg. Aki elirányított a vasút felé. Amint kiléptem a lépcsőház ajtaján, izzani kezdett a tarkóm. De úgy Istenigazából. Ismét megálltam és az égetés felé néztem. A szemeim összeszűkültek. Esküdni mertem volna, hogy megmozdult a függöny. Szóval mégis csak otthon volt valaki? Fura. Inkább kiábrándító. Ekkora bunkók lennének?
A vasútállomás felé érve megértettem a hölgy figyelmeztetését, miszerint: legyek nagyon óvatos.
Itt egy iszonyatosan piszkos, szemetes utcát kell elképzelni, mindenféle cigarettacsikkel, alkoholos üvegekkel, és hajléktalannal. Nem ez volt a rémisztő része. Hanem az a csapat ott velem szembe, egy korhadt asztal köré gyűlve, semmiképp sem illegális dolgokkal a kezükben. A szemeimet forgattam. Hangosabbra vettem a zenét a füleimben, és kihúzva magamat mentem tovább. Még csak sietni sem siettem. Mondjuk reménykedtem, hogy nem szólnak hozzám. A saját érdekükben.
Nem hallottam, de éreztem, hogy hozzám beszélnek. Tekintetek tömege tapadt rám, főképp a lábaimra. Mi ez a dolog a fiúkkal és a női lábakkal? Mindegy. Úgy döntöttem teszek rájuk magasból, amíg egy markolást nem éreztem a fenekemen.
Megálltam, és szép lassan komótosan kihúztam a fülemből a fülhallgatót, lekapcsoltam a zenét és egy angyali mosollyal fordultam meg.
Egy majdnem kopaszra borotvált fejű fiú állt előttem, hatalmas barna szemekkel. Markáns áll, szögletes orr és egyébként vonzó lett volna, ha a fű nem lóg a kezéből.
- Hello bébi - vigyorgott rám, körülbelül egy magasságban voltunk, mi lapos csizmában 180 centimétert jelentett.
- Hello bébi - utánoztam le őt továbbra is mosolyogva.
- Nincs kedved hozzánk társulni? Szívesen megmutatnám neked a mennyországot - éhesen nézett végig rajtam. A szemei vörösek voltak. Mennyi lehetett már benne? Egy vödör bor és fű? Ki tudja.
- Miért ne - bólintottam és közben vállat vontam. Egyszerre a kettő bénán néz ki és nehéz is összeboronálni. Legalábbis Zayn szerint, aki épp hívott mellesleg. - kérhetek belőle? - utaltam a fűre a kezében, mire elnevette magát.
- Tüzes a csirke, szereted a rossz fiúkat?
- De mennyire - kacsintottam. Felvonta a szemöldökét, és nekem nyújtotta a füvet. Átvettem és a számhoz emeltem. - add ide a kezed. Tudod, támaszképp.
Hezitált egy kicsit, a többiek a háta mögött összeröhögtek és mindenféle ocsmány megjegyzést tettek, mint szexi, megdugnám és stb. A tenyerét felfelé fordítva rámosolyogtam még szélesebben.
- Tudod, mi is a neved?
- Race.
- Tudod Race, ez a tenyér itt a kezemben az előbb valami nagyon fontosat markolt meg. Mivel a másik kezedben tartottad a cigit, könnyen kitalálható volt. Race, bébi, nem tanították meg neked, hogy nem szép dolog másik hátsófelét markolászni?
- Hidd el, megtaníthatok én neked jó pár dolgot, többek közt élvezni azt a bizonyos markolást - beharapta az ajkát és lenézett a lábaimra.
- Hm, érdekes. Én is megtanítanálak most valamire.
Közelebb hajolt.
- És mi lenne az, vöröske? - búgta nekem, és majdnem arcon csaptam. De ehelyett vigyorogva megnyaltam az ajkamat. Pont elég hosszan, hogy ott maradjon a tekintete. Fogtam a füvet és belenyomtam a tenyerébe. - a francba! Mi a faszt csinálsz? Ez fáj! Engedj el!
Elnevettem magam.
- A tanítás az lenne mára, hogyha még egyszer hozzá érsz a fenekemhez, vagy bármelyik testrészemhez, a francba, bármelyik lányhoz az utcán, leszedem a golyóidat, megértetted? - határozottan emeltem meg a hangomat.
Race elhúzta a kezét és a tenyerébe égetett lyukat nézte.
- Ezért megfizetsz! - mikor rám nézett, barna szemei teljesen besötétültek. A düh s bosszú eluralkodott rajta, de nem hátráltam meg.
- Ó igen? És hogy tervezed, kislány? Aw, az egy könnycsepp ott?
Race épp meg akart ragadni, mikor egy hang jött felénk.
- Vedd le a kezed róla Race, vagy szétrúgom a seggedet.
Nem hittem el! A hang felé fordultam és leesett állal figyeltem őt felénk sétálni. Két méter magas, nem túl kigyúrt, inkább pont jó szálkás testalkat. Sötét haj, a feje tetején hosszabb, két oldalt rövidebb. És a szemei. Nos, a szemei külön díjat érdemelnek a kék és fekete ötvözetéért. Komolyan, valami irreális cikk-cakkok voltak a kékben. Ellenállhatatlanná és különlegessé téve őt. Borostája volt már, és az a szürke melegítő. Az a rohadt melegítő. Elakadtak a szavaim, ahogy a saját pompájában sétált hozzánk. Persze nem voltam rákattanva az egyik legjobb fej srácra a környezetemben, de mégis. Ő egy jelenség volt. A Jelenség.
- Jet, mi a francot keresel itt? - összefontam a karjaimat a melleim alatt.
Jet megfogta a karomat és vonszolni kezdett. Race-t körülbelül arrébb tette fél kézzel. Ó, említettem már, hogy átkozottul erős volt?
- Jet, állj már meg!
Hátra nézett rám, a szemei megvillantak. Az állkapcsa ugrált, miről kikövetkeztettem: mérges volt. Rám? Óha. Becsuktam a számat és hagytam, hogy tovább irányítson. Jó messze a bandától. Aztán megállt, szembefordult velem és a zsebébe dugta a kezeit. A tekintete belemarkolt az enyémbe. Szorosan. Nem-kapok-levegőt szorosan. Te. Jó. Isten. Oké, mióta babonáz meg ennyire Jet közelléte?
- Mit keresel itt, Fae? - a hangja mély volt. Meg szexi. Meg nem kéne ilyenekre gondolnom. Gondolj Zaynre. Igen, Zayn. Hol is vagyok? - Fae?
- Bocs, mit mondtál?
Megrázta a fejét és ledobta a kapucniját.
- Hogy a francba kerültél ide?
Felsóhajtottam. Kizárt dolog, hogy elmondjam, itt lakom. Mert különben beköltözne hozzám. Szó szerint. Nem vicc. Jet képes rá.
- Itt… sétálgattam? - miért nem tudok megszólalni tőle? Komolyan, ő az egyetlen ember, aki mellett eltörpülök. Nem is a kinézete miatt, hanem a mélyre ható, úgyis-beléd-látok nézése.
- Sétálgattál - ízlelgette a szót.
- Az egy fültágító a füledben? - oldalra biccentve a fejemet, a fülét bámultam - mióta van fültágítód?
Jet karjai és háta tele volt tetoválással. A nyelvében és szemöldökében piercing volt. Úgy nézett ki, mint a lányok álma és rémálma egyben.
Kutakodó szemeivel végignézett rajtam. Ez nem az a tetszel-nézés volt. Ez a mit-rejtegetsz nézés.
- Mikor indul el egy lány harisnyában, kontyba fogott hajjal, és szatyorral a táskájában? Ha vásárolni megy. Mikor megy az ember vásárolni? Mert otthon nincs ennivaló. Hová megyünk legfőképp vásárolni? A lakásunkhoz legközelebbi boltba, szóval Fae Wallace, most vagy elmondod miért és mikor költöztél ide, vagy feldoblak a hátamra és kitalálom saját magam.
- Je..
- Tíz másodperc.
Egyre kisebb lettem.
- Jet nem vagy az apám, sem a bará…
- Hét. Hat. Vészesen fogy az időd, kisasszony.
Felnevettem, mert nem bírtam tovább. És mert az idegessé tette. És mert imádtam idegesnek látni. Nem, nem azért mert piszkosul ellenállhatatlan volt.
- Akkor én most megyek - kikerültem és sietősre vettem a lépteimet.
A következő pillanatban Jet vállán voltam és oda tartottunk, ahol laktam. Nagyszerű.
- Jet, tegyél le. - ütlegelni kezdtem a hátát, de meg sem kottyant neki - utállak!
Jet felemelte a kezét és a mellettünk lévő banda elhallgatott. Mit kell mondjak, volt egy kis befolyása. Race szúrós szemekkel nézett rám, így elmosolyodtam és felmutattam a középső ujjamat.
- Annyira felnőttnek és nőiesnek érzem most magam - mormoltam az orrom alatt - a nagy megállíthatatlan Jet. Az erős és bátor, semmitő... hé! - háborodtam fel, mikor a fenekembe csípett.
- Jobban teszed, ha elhallgatsz. Elmondod, merre laksz? - hallgattam. - Fae?
- Azt mondtad hallgassak el - vigyorodtam el, mert imádtam húzni őt. Túlzottan is.
- Mindig is szerettem az okos szádat.
- Ó Jet, előbb is szerelmet vallhattál volna nekem! Akkor nem adom meg a számomat Race-nek.
Jet a lábaimra állított és lehajolt az arcomba.
- Vond vissza.
Nyeltem egyet.
- Mondták már milyen szép szemeid vannak? - súgtam neki, és alig bírtam visszafojtani a röhögésemet. Jet szemei méregtől csillogtak. - meg a hajad is szép, meg a tetkóid. Komolyan, ha lenne rá esélyem, az ágyamba csábítanálak.
- Két másodperced van visszavonni, különben megyek és megölöm Racet. Hidd el, nem viccelek.
Jet volt a komolyság embere. 20 éves volt, végzős gimnáziumban, de a korához képest érettebb volt, mint bárki más. Mikor Jet megfordult, megfogtam a kezét és visszahúztam.
- Nem adtam meg a számomat neki - nyugtattam és mikor elgyengült a mogorva arca, hozzátettem: - még.
- Fae. - figyelmeztetett.
- Jet - figyelmeztettem ugyanolyan hangon.
A tenyerével végigsimított az arcán és kifújt egy mély levegőt. Mondtam már, hogy milyen szexi, mikor aggodalmas?
- Miért nem mondod el, hogy hol laksz végre? És ne - emelte fel a kezét - nem kell a hazugságod, úgyis átlátok rajtad.
- Csak sétáltam.
- Fae.
Hátra döntöttem a fejemet. Előre látom, hogy mi fog történni. Elindultam a lakásom felé, nem hallottam, hogy követne. Ellenben kizárt dolog, hogy másképp lenne.
- Állj meg, Fae.
- De…
- Nem laksz itt - állt meg mellettem és felnézett az épületre - kizárt dolog, hogy itt laksz.
- Még nem is láttad a lakást! - kacsintottam rá, és mielőtt megállíthatott volna, beléptem a lépcsőházba. Ugyanolyan üres volt, mint itt hagytam. - szóval, Jet, ha már kérdezz-felelszt játszunk, de mi a francot kerestél azokkal a… taknyosokkal?
Jet kitárta az ajtót. Mikor be akartam lépni, kirakta elém a karját.
- Pakolj össze.
- Tessék? - pislogtam fel rá.
- Pakolj össze, velem jössz.
Felvettem. Hangosan. Olyan hangosan, hogy visszhangzott a lépcsőházban. Lelöktem a kezét és besétáltam az én lakásomba.
- Nem.
Felvonta a szemöldökét.
- Nem? - kérdezte óvatosan.
- Kimossam a füled? Abban jó vagyok - vigyorogtam rá.
- Fae, komolyan. Pakolj össze.
- Jet, semmi baj.
Rosszabb volt, mint Zayn. Aki nem is tudott róla, mindegy.
- Nem lakhatsz itt - a bőröndömért nyúlt - nagyszerű, ki sem pakoltál.
- Jet - fogtam meg a kezét - nem. Itt akarok maradni. Csak tegnap költöztem be és… akarom ezt, oké?
- Keresünk egy másik lakást. Nem lakhatsz ezen a környéken.
- Semmi baj a környékkel. Jók a szomszédok többnyire és…
- Többnyire? - lépett közelebb - történt valami?
Oké, akkor és ott úgy nézett ki, mintha képes lenne felkeresni és megölni. Visszafojtottam a nevetésemet.
- Azon kívül, hogy a szemközti sráccal aludtam az éjjel? Nem túl sok.
Reméltem, hogy attól, mert nyitva volt az ajtó, nem lehetett áthallani.
De Jet sötét tekintetéért megérte. Ökölbe szorultak a kezei.
- Nem aludtál senkivel.
- Jet, már nem vagyok szűz, jobb, ha a fejedbe vésed. - Oldalra pillantott, mintha zavarba jött volna a témától. Ez egyre jobb lesz. - bár jobb lett volna, ha olyannal veszítem el, mint pl te.
- Bántottak?
Elnevettem magam.
- Jet, nyugi, nem kell megölni senkit sem. Túlságosan aggódsz értem.
Jet elővette a telefonját - említésre sem méltó az iphoneja, a legújabb, karcmentes, stb - és keresgélni kezdett.
- Oké, itt lakhatsz.
- Hál Isten… Jet, nem fogsz ideköltözni! - fontam össze a karjaimat, mire hozzám lökte csak-figyelj nézését. - Jet, nem lesz bajom! Látod, már két napot is túléltem, túlélő vagyok!
Megfordult és az ajtó felé lépdelt. Megállt és végignézte az ajtómat.
- Vadonatúj. - mondtam büszkén, pedig kb rám akart szakadni.
Jet jegyzetelt a fejében, ebben biztos voltam.
- Nem kell új ajtó. - az ablakra pillantott - új ablak sem - nem felelt, csak kilépett az ajtón, de még utolértem. - nem fogsz tudni beköltözni, bezárom az ajtót! - ránéztem a szerencsétlen ajtómra, és szinte hallottam előre, amit ki is mondott:
- Berúgom.
- Ez nem fair! - Jet lenézett rám - utállak, mondtam már? És ne merj visszajönni suliba!
És akkor megajándékozott azzal a rohadt, szívdöglesztő, mindjárt-elájulsz-tőle fél mosollyal. Aminek tudja, hogy nem tudok ellenállni. A disznó!
- Csak várd ki, Fae. - lekocogott a lépcsőn és még felnézett rám, amolyan „zárd be az ajtót, most” nézéssel.
- Bezárom az ajtót! Nem, nem bezárom, elbarikádozom! Odahúzom a szekrényt és egy vasgyúró sem tud átjönni rajta! Rajta fogok feküdni, hogy még 65 kilóval nehezítsem a betörők dolgát! Ó várj, nincs is betörő!!
Jet elnevette magát és mikor bezártam az ajtót, elmosolyodtam. Jet nevetése ott visszhangzott a fejemben és utáltam, hogy izgatott lettem tőle.
Épp le akartam ülni a kanapémra, amikor kopogtak.
- Jet, mit hagytál itt? - sóhajtottam fáradtan, de amikor kinyitottam az ajtót, senki sem volt ott.
Kidugtam a fejem s jobbra-balra néztem. Senki. A tekintetem a szembe szomszéd lábtörlőjére esett. Bármilyen beteges is, de feltűnt, hogy elmozdult. Oké, túl sokszor néztem oda, megesik! Elnevettem magam.
Belenéztem a kukucskálójába.
- Mi van, ez az előjáték?

Tudtam, hogy ott volt és figyelt. Csak reméltem, hogy nem az egyik szülő volt az. 

2014. augusztus 29., péntek

Első Fejezet

helló mindenki! újra itt, frissen és üdén, remélhetőleg!! tudom most kezdődik az iskola, de legalább pár percre tudtok pihizni, amíg olvastok majd. itt az első részecske, azért részecske, mert ez még csak kis bevezető. lényegében semmi sem történik, csak Fae "új" életéből kaphatok kis belátást! valaki kérte, hogy magyarázzam el, Fae miért nem látta Harryt. azért nem teszem, mert ebben is benne lesz, csak másképp. lényegében itt a történések sorrendjén változtattam és teszek majd hozzá! de a fő dolog ugyanaz lesz benne, és semmiről nem maradtok le. próbáljuk meg elfelejteni az előzőt és nyissunk ezzel új lapot. így nekem is sokkal könnyebb lesz, összeszednem megint a történetet /nagyobb/ kimaradások nélkül! szóval itt az első, köszönöm azoknak, akik még itt vannak velem! jó olvasást, és hétvégén szerintem érkezem a másodikkal! remélem semmi sem jön közbe :)  pusziiii <33 





- És egy, és kettő, és három!
A lányok hadonászását próbáltam utánozni előttem. Mit kell mondjak, a lábam néha úgy festett, bármelyik percben kitörhet. Hát igen, így jár az, akinek hosszú megállíthatatlan lábai vannak. Az arcom kivörösödött, aminek nem túlzottan örültem, tekintve a szeplőimet. Ki a franc találta ki a szeplőket? Főleg, ha leégek! Jézusom, mekkora gáz. Vöröslő bőr, rajta pedig barnásvöröses idióta pöttyök. Nagyszerű. Az is kihangsúlyozza, hogyha elpirulok - még jó, hogy sosem pirulok el - vagy kipirulok. Igen, a kettő között nagy különbség van. Az első inkább bóktól származhatna, a másik pedig nagy fizikai megterhelés után. Nem mintha bármelyik is fenyegetne a közeljövőben, de azért poén volt beállni a lányokhoz és úgy tenni, mintha kurvára érdekelne, miről hadovál az „edző”. Aki egyébként szupermodellnek érzi magát. Fel s leingatja a karját, de még ha csak a karjaival tenne úgy! A fenekét kitolja és meglebegteti az egész mindenét a fiúk előtt, akik szemtanúi ennek a tragédiának. Elvigyorodtam, mikor oktatni kezdett.
- Fae, jó lenne, ha nem legyet kergetnél és odafigyelnél a többiekre!
- Tehetek róla, hogy nem fürödtél és jönnek rád? - vontam vállat és tudtam, kitől jött a horkantás a hátam mögött. Hátrapillantottam Zaynre, aki ma is szemtelenül ellenállhatatlanul nézett ki a bőrkabátjában, most-szexeltem hajjal és borostájával. Komolyan, ez egy gimnázium, de legalább 25-nek nézett ki.
Lora a hátára legyintette a haját és oldalra biccentve a fejét követelte a bocsánatkérésemet. Hah, ha tudta volna, hogy az egy volt a lehetetlen szavajárásaim között.  Leutánozva a hátamra söpörtem háromszor annyi mennyiségű vörös hajamat és felvontam a szemöldökömet, amolyan, na mi van hercegnősen. Könyörgöm, valaki vágja le a szempilláit, mielőtt szétvágja az ajtókat, mielőtt belépne. Sok vita ment arról, hogy mű vagy saját. A fiúk füttyentettek egyet a hátunk mögött, akik egyébként nagy focisták voltak. Olyan hű meg hú kategória, mármint azoknak a cicababáknak, mint Lora meg stb.
- Cicaharc! - ordították be, holott semmi sem történt. Megnyaltam az ajkamat és rákacsintottam Jake-re, aki szívet formált a kezével és nekem nyújtotta. Cserébe felnyújtottam a középső ujjamat, mire felnevettek csapatostul.
- Szóval Fae, képes leszel ütemre mozogni, vagy beléptesselek a kétbalkezes klubba a facebookon?
- Menni fog, kapitány! - szalutáltam. - annyira imádok hajrázni - áradoztam, mire sokan egyetértek hosszadalmas igenben. Papagájok.
- Elölről! Egy, kettő, három - Lora a kezével tapsolt, és újra nekikezdtünk a koreográfiának. Amikor balra kellett volna szökkenni, én jobbra tettem s így két lány összeütközött miattam.
- Bocsi - intettem Lorának, akinek füstölögni kezdett a feje. Beharaptam a számat és folytattam a hajrázást.
Az iskolánkban heti négyszer fociedzés van, mi annyit jelentett, hogy heti négyszer a hajrá lányok is „edzettek”. Inkább magamutogatásnak hívnám, a most felugrok a levegőbe, kinyitom a lábaimat, sikítok, majd földre érkezem mozdulatsort. Tehát mikor ez következett, elfojtottam a röhögésemet és a lányok elé ugorva megpördültem. Fiúk felé nyomtam a fenekemet és megrezegtettem, megnyaltam az ujjamat és végighúztam a combomon. Tökéletesen lemásolva Lora minden egyes kéjes-undorító mozdulatát. A fiúk nevetve ujjongtak, Jake fel is állt, Zaynnel együtt.
- Mi a franc, Fae?
De nem törődtem vele. Leültem és két kezemmel hátra támaszkodva megemeltem a csípőmet, hogy aztán felnyújtsam a lábamat szexin. Mondanom sem kell, hogy az én lábamnak nagyobb sikere volt, mint Lorának. Aki arca égett a dühtől, s mikor felállva meghajoltam, megfogta a karomat és meglökött.
- Húzz el! Azt hittem, hogy komolyan veszed, erre idejössz és kiparodizálsz?
- Ugyan Lora - paskoltam meg a vállát még mindig vigyorogva - te saját magad lejáratod, én csak segítettem, hogy ne égj le jobban!
A fiúk húúú-ztak a hátam mögött. Farkasszemet néztünk Lorával, akinek gondolatát, ha akartam sem tudtam volna kitalálni. Megkérdeztem volna, hogy milyen érzés. Milyen érzés, amikor a tápláléklánc tetejéről a legaljára esel pár pillanatra. De nem tettem, csak lebiggyesztettem az ajkamat.
- Most sírni fogsz? - billentettem oldalra a fejemet, és a képébe vágtam a saját átkozott szavait.
- Azt hiszed győztél? - mosolygott rám, összeszedve magát. És ott is voltunk, a jégkirálynő arcnál. - ugyan Fae, azt hitted, hogy idejössz tönkretenni az edzésemet és rögtön a helyembe lépsz? Fogadok nem is a tanárnő küldött, ugye?
Ó, hogy milyen igaza is volt.
- Egy zseni vagy, mondták már? Most már értem a kiemelkedő tanulmányodat. Vagy az puska volt, amit kiejtettél múltkor a folyosón? Upszika.
- Mi folyik itt, lányok? - a testnevelés tanárnő bekocogott a terembe és kíváncsian nézett körül. De én nem néztem másfelé, csak rá. A bálkirálynőre.
- Baszd meg, Fae.
Elmosolyodtam kedvesen.
- Kösz nem, meghagylak a többi fiúnak, ha még maradt, aki nem hajtott át rajtad - paskoltam meg a karját - ne aggódj, sokan szeretik a könnyű dugást!
Megfordultam és Zayn felé sétáltam. Aki zsebekbe dugott kezekkel, oldalra biccentett fejjel és apró vigyorral ajkain várt az ajtóban.
- Szia - mosolygott le rám, mire a szemeimet forgattam.
- Helló - megfogtam a kezét, és kihúztam őt onnan.
- Szóval…
- Szóval? - vigyorogtam fel rá és mikor lehajolt, hogy megcsókoljon, engedtem. Puha finom szája rátapadt az enyémre és óvatos csókokkal borított el.
- Szóval mára vége a Lora hadjáratnak?
- Annak sosem lesz vége.
- Nem nyugszol, míg meg nem keseríted őt, mi? - nevetett a mély hangján. Zayn azon fiúk egyike volt az iskolában, aki magasról tett mindenkire, kivétel engem. Nem voltak különösebben barátai. Nem azért, mert nem lehetett volna. Az egyik „sztár” volt itt, főképp a lányok körében. Szerettek volna haverkodni vele, beszélgetni, de általában lekoppintotta őket. Persze elmondtam neki, hogy ez nem túl egészséges, de nem túlzottan érdekli.
- Ahogy mondod. Elmentél a telefonomért tegnap? - pislogtam rá ártatlanul. Zayn megdörgölte a tarkóját, tudtam, hogy rossz következik. - Zayn Malik, ne merd azt mondani, hogy elfelejtetted, külö..
- Nyugi, hercegnő, bementem érte, de teljes képernyőcsere kellett volna, ami majdnem annyi, mintha újat venné magadnak.
- Tehát? - kérdeztem óvatosan. Mert ha beigazolódik a gyanúm, rohanhat.
- Ne vedd le a fejem…
- Abban biztos lehetsz, hogy leveszem - felvontam fel egyik szemöldökömet.
- De csak ha utána kárpótolsz érte - nyalta meg az ajkát, alig bírtam ki, hogy ne kapjam a fogaim közé.
- Zayn, mit csináltál?
Levette a hátizsákját a hátáról, kicipzárazta feltűnően lassan, és még komótosabban kutakodott benne, mindvégig tartva a szemkontaktust. Összefontam a karjaimat, és mikor a szemeim sarkából láttam Aurora tanárnőt közeledni, felsóhajtottam. Már számítottam rá.
- Fae Wallace, örülnék, hogy a személyes problémáitokat Lorával nem az iskolában oldanátok meg.
- Nem csináltam semmit - feleltem határozottan. A tanárnő homlokráncolva méregetett, majd bólintott. Na igen, ő volt az, aki előtt ha két fejet növesztesz is, elhiszi, hogy hallucinált.
- Minden bizonnyal Lora volt az.
- Így van tanárnő - vigyorogtam, még akkor is, mikor Zayn egy totál új iphone 5öt nyomott a kezembe. Utalva a tekintetemmel, hogy ezért nagyon megverem. Zayn visszavigyorgott.
- Most mennem kell, órára…
- Ó igen? - mosolyogtam. A tanár még magyarázott nekem, és mivel úgy döntött, ott tart, Zayn kicsúszott a karmaim közül. - a másik szárnyban van órád, nem?
- Cseréltünk termet - legyintett és ez alkalommal hagytam, hogy meneküljön.
A dobozt beraktam az oldaltáskámba, és egészen az auláig hallgattam Aurora tanárnőt trécselni. Mindenféle oktatással próbálkozott, de az én tekintetem valaki teljesen máson akadt meg.
- Mennem kell, órára, viszlát - intettem, és a két alak felé közeledtem.
Szűkült szemekkel figyeltem, ahogy Louis beletúr Ellie hajába ál-lágyan, ál-finoman. A szőke alacsony, rettentően csinos és kedves, mégis magatehetetlen lány ott állt, fölbe gyökerezett lábakkal.
- Mit szólsz, Ellie? Csak én és te - súgta neki, mély morgó gyengéd hangon. És engem elöntött a hányinger.
- Vedd le róla a kezeidet, Louis - álltam melléjük és ellöktem őt Ellietől, akiből felszakadt egy könnyebbült sóhaj.
Louis Tomlinson egy tőlem épp hogy alacsonyabb, kék szemű szörnyeteg volt, aki megengedte magának azt a luxust, hogy az aulában cigarettázzon. Már csak a wiskeys üveg hiányzott a kezéből. Volt, hogy az iskolát kocsmának hitte és borral sétálgatott a diákok között. Barna haja belógott a homlokába, és alóla nézett rám a sötét szemeivel. Tényleg, csak fényben lehetett látni a kékséget bennük, egyébként sötét volt, mint az éjszaka. Összességében nem középiskolásnak nézett ki, mindinkább egyetemistának.
- Fae Wallace - vigyorodott el szép lassan, tetőtől talpig felmérve - az ártatlanok védőszentje.
- Húzz el innen, hagyd békén Ellie-t, amíg szépen mondom.
Felnevetett. De úgy Istenigazából. A hasát fogva rázta a fejét, és a cigi füst felszállt közöttünk. Volt olyan tippem, hogy a tűzjelző hamarosan szólni fog, megint. És ilyenkor egy tanár sincs közelben, jellemző.
- Komolyan, egy kerek másodpercre megijedtem. De lehet, hogy az Ellie volt, olyan ijesztő, ahogy a hátad mögé húzódik.
Közelebb léptem hozzá, hogy mutassam: nem félek. Egy csöppet sem. Pedig ő és a bandája voltak a fekete bárányok. Azaz igazi klisé dolog, mint a legtöbb történetben. Az iskola különcei. Csak hogy engem átkozottul nem érdekelt, hogy klisé nem klisé, én klisésül szétvágom az arcát, ha nem hagyja a lányt.
- Húzz. El. - mondtam neki minden nyugalmamat megőrizve.
Louis beleszívott a cigijébe. Elliere mászott a tekintete, majd vissza rám. Az arcomba fújta a sűrű füstöt, s még csak nem is köhögtem. Azon keresztül is álltam a tekintetét. Ő volt a megfélemlítés királya, kár, hogy nálam nem látszott működni.
Mikor közelebb hajolt, pislogtam egyet.
- Tudod, nagyon bájos, hogy a tehetetlenek védőpáncélját próbálod adni. De - hajolt még közelebb. Mást rég ellöktem volna, de nem őt. Nem félemlített meg. Nem ő. - arra nem gondoltál, hogy - a hangja két oktávot esett egyszerre. Reszelős és mély volt, nagyon mély. Földet nyaldosó mély. - Neked lesz segítségre szükséged? - súgta oly halkan, csak én halljam. Nyeltem egyet láthatatlanul. A bőröm felborzadt, de nem húzódtam el. Én is a füléhez hajoltam. Az iskolában megálltak körülöttünk, és néztek. Csak néztek, nem beszéltek. Mintha még levegőt sem vettek volna, nehogy megzavarjanak. Megnyaltam az ajkamat és feleltem:
- Arra nem gondoltál, hogy még szükséged lehet a golyóidra odalent? - búgtam, mikor a térdem már vészesen közel emelkedett Louis lábai közé. - azoknak kell a védelem jelen pillanatban.
Louis visszaszívott egy nevetést, ahogy eltávolodott. Még végignézett rajtam és megnyalta alsó ajkát.
- Kihívás leszel. Még jó, hogy szereti a kihívásokat - kacsintott és megfordulva ott hagyott.

Milyen kihívás?
Egyáltalán kiről beszélt?

Nem is számított.
- Jól vagy? - fordultam Elliehez, aki már ott sem volt. - persze, hagyd csak, had beszéljek magamban.
Az iskola első hetén voltak hiányzások. Így Jet is például szokásához híven kivette az első heti szerinte-kiváltságot és kiíratta magát. Tipikus iskolakerülő, már megszoktuk. Bár végzős osztályként nem sokszor teheti majd meg a jövőben.
Péntek délután volt és Zaynnel beugrottunk a közeli Starbucksba. Los Angeles a pörgésről volt híres. Nem mondhatnám, hogy imádtam itt lakni nagy betűsen, de nem volt rossz. Elvégre mégis csak a hírességek városa, annyian megfordulhatnak itt, hogy meg sem tudnád számolni még hat kézen sem.
- Fogadd el, Fae.
- Zayn, nincs szükségem az ajándékaidra, tudok magamról gondoskodni.
Zayn mélyen a szemeimbe nézett.
- Tudom. De meg kell engedned, hogy más is foglalkozzon veled.
- Aha, és mégis ki? - kortyoltam bele a cafe lattémba.
Zayn arca elsötétült, és éreztem, hogy esni kezd a hangulat. Pontosan ezért kezdtem előkotorni az iphone-t. A mellkasom összeszűkült, ahogy megláttam a hátlapot. Skócia volt rajta. Próbáltam nyelni, de túl szűk lett a torkom. Lehunyt szemekkel engedtem el egy fél-vigyort, mi még annak is kevéske volt.
- Fogadd el, bébi - súgta nekem, ahogy megfogta az ujjaimat. Kezünkre néztem és mély levegőt vettem. Zayn mindig mellettem volt, és voltaképp neki egy „kis” iphone semmit sem jelentett. A farzsebéből kihúzta rá a pénzt, ami elég meghökkentő. Ennyi évesen ilyen pénzesnek lenni.
- Oké - bólintottam és ellőttem róla egy képet gyorsan. Zayn épp a szemét forgatta rajta, és mivel homályosabb is lett a kép, olyan volt, mintha kancsítana. Beállítottam háttérnek és jót nevettünk rajta.

A kávézás után Zayn velem akart jönni az új lakásomba, de nemet mondtam. Volt egy nagyon jó okom rá, de ezt nem árultam el neki. Inkább azt mondtam, hogy menjen és legyen a kishúgával, neki nagyobb szüksége van rá.
Megálltam a lépcső előtt és mély levegőt szívtam be.
Előre gyűlöltem a környéket és az albérletemet is. De egyszerűen mindenhol ott volt. Akármilyen hirdetést néztem, ez bukkant fel. Addig-addig, míg fel nem hívtam. Nincs túl messze a sulitól és kívülről fel volt újítva. Kár, hogy a lépcsőháza csöppet elhagyatottnak tűnt. A lakásban csak egy ágy, hűtő és TV van, a netet még nem sikerült beköttetnem. De elsőre megteszi.
Csak hát a szomszédok…
Még Louis és a haverjai közelsége nem is túlzottan zavar, de a többi. Itt egy rakás, iszákos, vagy drogos csapat fiút kell elképzelni. Hébe-hóba egy-egy lánnyal. Tetováltak, cigiznek, csöpög róluk a szex. Na igen, a környék az, amiért Zayn megtiltotta, hogy ide jöjjek. De ha nincs más, amit meg tudnék fizetni, akkor nincs más.
A főbérlő azt mondta, hogy az én szomszédjaim kimondottan jó fejek. De hát melyik főbérlő ne mondaná ezt? Főképp idősebbek laktak mellettem, kivéve a szembe szomszédot. Velük még nem találkoztam.
Az a hír járja, hogy egy család lakik ott. Szülők és egy gyerek, ha jól tudom, egy fiú. Azon csapat egyike lehet, akik az utca végén gyülekeznek délutánonként. Még nem láttam és nem is érdekelt.
Csak ne érezném minden egyes alkalommal, mikor ki-be járok a lakásomból - egész napos pakolás, ezaz! - hogy figyelnek. A kukucskálón, gondoltam én. Még a tarkómon is állt a szőr.
Meg is álltam előtte, és belenéztem a lyukba. Hogy volt-e ott valaki, nem tudom. Lehet, csak képzelődtem.
Mindenesetre még hosszú pakolászás várt rám.

Éljen az egyedüllét, az új lakás és a kukkoló szomszédság. 

2014. augusztus 27., szerda

FONTOS!

helló mindenki!

vannak akik nem a fb csoportom tagjai, ezért ide is kiírom! mielőtt bárki megijedne, NINCS vége a blognak! sőt, pontosan ellenkezőleg, újra életre akarom kelteni. azt akarom hogy olyan legyen mint régen! ehhez találtam ki egy köztes megoldást. mivel teljesen kiestem a történetből, DE be akarom fejezni, mit szólnátok hozzá, ha újraírnám? egy teljesen új történetbe, környezetbe tenném. a szereplők meg minden, ami BM-mé tette maradnának. tehát lényegében a prológus megmarad, és onnan kezdeném az első fejezetnél. ez azért lenne jó, mert 1. nem fejezném be a történetet - írást - blogot 2. újra feltudnám venni a fonalat, új dolgokkal, új mindennel, ezért lényegében unalmas sem lenne! nem ugyanazt olvasnátok, nincs hajó, nincs utazás, valószínűleg egy gimnáziumba helyezem az egészet. sokkal könnyedebben fogom kezdeni, hogy mindenki tudja szokni az egészet. hoznék egy új külsőt neki. nem maradna el semmi, mert a csattanó rész az ugyanaz maradna, meg az a pár motívum amit már elejtettem itt is. Fae-Harry kapcsolata és stb. minden. gondoljátok át, nekem is jobb lenne, mert minden visszaállhatna a régi kerékvágásba! nekem is lenne kedvem hozzá, sőt... és ti is olvashatnátok nem csak 2-3 hetente. próbáltam visszarázódni, de a részt 5x kezdtem el, és 5x hagytam abba, mert nem tudtam azonosulni :/ sajnos sok volt a kimaradás. 

remélem ez így oké lesz nektek is!! 

ma már elkezdem kidolgozni az újat és meglátjuk hogyan alakul :) 

puszi nektek <3 

2014. augusztus 14., csütörtök

KÖNYV!!

Helló mindenki!

ez most nem új rész, viszont elkészültem a könyvvel és már elérhető ITT! 
jajjj hát hihetetlen, még meg is könnyeztem de tényleg belevágtam! még most e-könyvként érhető el, de bízok benne hogy lesz rá vevő és értelmét látják a nyomtatott könyvnek is! nagyon izgatott vagyok és remélem tetszeni fog mindenkinek!!! 

hétvégén jelentkezem az új résszel.

Ezermillió puszi <3